
A dicsőítők és a Szentlélek jelzései
Ez az egyik legizgalmasabb lehetőség azoknak, akik dicsőítést vezetnek.

Ez az egyik legizgalmasabb lehetőség azoknak, akik dicsőítést vezetnek.

Jézus Krisztus egyházában megosztottságot okoz a belső konfliktus. Ezekre látunk példákat János leveleiben.

Isten ma úgy akarja megmutatni dicsőségét, hogy megmenti a bűnösöket. Az egész Biblia az első lapjától az utolsóig egyetlen történetről beszél: Isten meg akarja menteni a bűnösöket a bűnükből.

A dicsőítésnél érzékelnünk kell a láthatatlant, és ő a Szentlélek.

Jézus testi élete, tényleges halála és testben történő feltámadása létfontosságú összetevője a keresztény hitnek.

Mit lehet Róla írni? Könyvek és beszédek ezrei próbáltak valamennyit közölni - az ő személye azonban annyiban több, mint a leírtak vagy elmondottak, hogy bárki találkozhat vele, és nagyon mély kapcsolatot alakíthat ki vele.

A Biblia nem használja a Szentháromság kifejezést, de lehetetlen megérteni a Biblia tanítását ennek a valóságnak az elfogadása nélkül.

Akinek helyreáll a kapcsolata Istennel, az helyes kapcsolatba kerül másokkal is. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól.

Jézus tökéletesen megtestesítette Isten dicsőségét. Ahhoz, hogy Istent lássuk, csak Jézusra kell néznünk.

A dicsőítésnél kiemelten fontos, hogy az személyes legyen, Istennek illetve Jézusnak szóljon, ők legyenek a középpontban. Kimeríthetetlen téma a velük való kapcsolat, most csak néhány gyakorlati szempontot fogalmazunk meg Istennel kapcsolatban.

A Timóteushoz írt második levél rendkívül érzelmes; a korosodó Pál könyörög szeretett Timóteusának, hogy maradjon hű a hithez a hitehagyás korában.

A belső szoba az a hely, ahol egyedül vagy Istennel.

Timóteus fiatal lelkipásztor volt, a gyülekezet vezetése pedig összetett feladat, Pál azonban emlékeztette őt arra, hogy nem az ő bölcsességében vagy képességében bízik, hanem az Úrban.

A dicsőítők érzékenyebbek az átlagnál, de ez sajnos igaz a kísértésekre is.

Pál a rómaiakhoz írt levél első fejezeteiben kifejti, hogy mindenki bűnös, akármilyen erkölcsösnek tartja is magát, vagy akármilyen kapcsolat fűzi őt Isten dolgaihoz.

János evangéliumának a meghatározó sajátossága Jézus hét „én vagyok” kijelentése. Ezek a kinyilatkoztatások arról szólnak, hogy Jézus az a megígért Messiás, a Felkent, akire Izráel évszázadok óta várt.

Ha Isten ad különleges élményeket, akkor használjuk őket jóra.

Az Istennel való megbékélés egyedül Jézus miatt lehetséges, hiszen ő tudja Isten ellenségeit a barátaivá tenni.

Krisztus követői újjászületnek – nem valamiféle földi ország polgáraiként, hanem mint keresztények, akik megszülettek Krisztussal, és beleszülettek az ő országába.

A lelkünket kinyitni mások előtt mindig kockázatos. Ám megéri.

A zsidókhoz írt levél szerzője azért ragadott tollat, hogy összekapcsolja a keresztény hitet mindazzal, amit Isten tett azért, hogy kinyilatkoztassa önmagát és ószövetségi ígéreteit.

Isten a teremtés kezdetétől fogva kijelentett szaván keresztül ismertette meg magát az emberekkel.

Az énekeket lehet rutinból, felületesen énekelni, de átélve, a szívünkből is.

Az Ószövetség utolsó próféciája Isten szeretetének a dicsőségére emlékezteti Izráelt.

A hívő legvégső reménye a feltámadás – amikor Isten megteszi velünk és az egész teremtéssel azt, amit Jézussal tett húsvétkor.

A tanítványok, mint sok hívő a történelem során, nem értették, mit ígért Jézus; kétségkívül jobban szerették volna, ha Jézus marad ott velük.

Jézus, aki teljes mértékben ártatlan volt minden bűn és törvényszegés tekintetében, a világ legborzalmasabb és legszégyenteljesebb büntetését szenvedte el.

Az Úr visszatérésének napja hirtelen jön el. Pál ezt a tényt bátorításnak szánta a gyülekezet számára, hogy tartsanak ki a szenvedésben, és ne csüggedjenek el, ha a gyülekezet tagjai közül sokan meghalnak, mielőtt Krisztus visszatérne.

Jézus azért jött el a földre, hogy mentőakciót indítson, megkeresve és megmentve a lelkileg elveszetteket.

Ha valaki embereket segít Istenhez közelebb kerülni a zene által, akkor azt érdemes átgondoltan tenni.

Mindenütt életek változtak meg, ahol csak hirdették az evangéliumot. Pál és Szilász láthatták, hogy sokan hitre jutnak Jézus Krisztusban Thesszalonikában, ebben a tehetős európai kereskedelmi központban.

A János evangéliumában szereplő csodák közül az egyik legdrámaibb az, amikor Jézus feltámasztja Lázárt.

Aki a dicsőítésben szolgál, annak tudnia kell, hogy ő érzékeny alkat. Ez van, amikor előny, ám van, amikor fokozottan vigyáznia kell.

A kolosséiakhoz írt levél egyedülállóan hangsúlyozza Krisztus kozmikus uralmát. Jézus a feje népének, az egyháznak.

Jézus szavai és tettei által isteni egyensúlyt mutatott be – odafigyelt azokra, akik testi szükségektől szenvedtek, ám sosem feledkezett meg a lelki szükségletek elsőbbségéről.

A keresztényeknek minden helyzetben lehet örömük, még a szörnyű szenvedésben is. Pál élete bizonyítja ezt az állítást; a filippieknek is azért írt, hogy emlékeztesse őket rá: ők is találhatnak örömöt a szenvedésben.

Amikor Keresztelő János prédikálni kezdett a pusztában, özönlöttek hozzá az emberek. Bemerítette azokat, akik megvallották bűneiket, a kegyes vallási vezetőket pedig megdorgálta elbizakodottságukért (Mt 3,7–10).

Ha Dávid király ma élne, csak kapkodná a fejét, mert nemcsak egyszer kellene vigyáznia erkölcseinek tisztaságára, hanem folyamatosan. A mai dicsőítőknek is vigyázniuk kell, mert ez egy érzékeny terület.

Efezus az Ázsia nevű római provincia fővárosa volt; itt haladt át a Római Birodalom egyik legfőbb útvonala. Elhelyezkedésénél fogva multikulturális, kozmopolita város volt; nagy nyüzsgés jellemezte, és nagy befolyással bírt.

Jézus többet tanított a pokolról, mint a mennyről. A szegény Lázárról szóló példázatával feledhetetlen képet tárt elénk a jelenlegi és az eljövendő életről.

Aki a nyilvánosság előtt vezet dicsőítést, az kényes helyzetben van. Szerepelnie kell, de nem az övé a főszerep. Egy szimbolikus oltárt állít, és ami ott történik, annak az illata csak felfelé szállhat.

Hogyan válhatnak igazzá a bűnös emberek a szent Isten előtt? Ez a kérdés létfontosságú ahhoz, hogy megértsük Pálnak a galatákhoz írt levelét és az egész Bibliát.

Amikor a Miatyánkot imádkozzuk, várakozás van bennünk Isten országára, ahol újjá lesz a teremtett világ, és teljesen megszűnik a bűn minden hatása.

A korinthusi gyülekezetben burjánzó bűn nemcsak azoknak ártott, akik részesek voltak benne, hanem a gyülekezet tanúságtételét is aláásta.

Jézus azt a stratégiát választotta a világ elérésére és befolyásolására, hogy emberekkel foglalkozott, aztán megbízta őket, hogy legyenek a követei.