Annyira szerény, hogy még nevet sem kért magának. Ő a szent Lélek. Nem igényel semmit magának, csak szolgál. Istennek, Jézusnak és nekünk embereknek. Jézus azt mondta róla, hogy őt fogja dicsőíteni, és ezt a feladatát nagyon hűségesen végzi. Minden dicsőítésnél ott van láthatatlanul, és szeretné segíteni a dicsőítést vezetőket, hogy minél szebb és illő legyen a hódolatunk. A vele való kapcsolatot ki kell alakítanunk, de ez nem csak a dicsőítés idejére szól. Sokirányú megbízatást teljesít, és ebből csak egy az imádat segítése. Az újjászületés révén bennünk él, és 0-24 órás kapcsolatban áll velünk.

Rengeteg lehetőségünk van arra, hogy egyre finomabbra hangoljuk vele a kapcsolatot, és eközben nagyszerű pillanatokat élhetünk meg. Hallatlanul gazdag a személyisége, és állandóan készen áll arra, hogy biztasson, segítsen, bátorítson. Azért is jött, hogy ne érezzük árván magunkat ebben a kísértésekkel, bűnnel és kosszal összekevert világban. Az imádat az egyik legtisztább cselekvés, amikor nagyon szoros összefonódást élhetünk meg vele. Ugyanaz a célunk: imádni Jézust és Istent.

Ha a Szentlélek jól érzi magát egy dicsőítő csapatnál, akkor a szolgálat idején ez érezhető lesz.

Nem véletlen a neve előtt a szent jelző, mert sok más előnév is szóba jöhetett volna a tevékenységi körét ismerve, de ez volt a legfontosabb. Ha közel szeretnénk kerülni Istenhez, akkor szakítani kell a felismert bűnökkel, mert ő bűn nélküli, azaz szent. Mint a Lelke is. Az Ige közli, hogy a szentségre való törekvés nélkül nem élhetjük át a találkozást Istennel, és ebben is segít a Szentlélek. Megmutatja, hogy életünk melyik területén kell változni. Nyugodtan, de határozottan odateszi az ujját arra a pontra, és ekkor változtatni kell. Annak, aki a dicsőítést vezeti, készségesnek kell lennie elfogadni ezeket a jelzéseket, mert így tisztul az életünk. Akkor nyugodt szívvel állhat ki a közösség vagy hallgatóság elé, és várhatja a csodát: Isten jelenlétét. Ezt hozza el közénk a Szentlélek, aki közvetít a Menny és köztünk. Ő bejáratos oda, és jól ismer bennünket is. Ezért tud olyan finom jelzéseket adni, melyek minőségi szintváltást eredményeznek az imádat idején. Ám ez függvénye annak, hogy naponta mennyire igényeljük a vele való kapcsolatot. Nem tudunk óriásit váltani az énekléskor, ha alig beszélgettünk vele hétközben, és nemet mondtunk neki, amikor egy rossz szokásunkra rámutatott. Kapcsolat, kapcsolat és kapcsolat. Azért, mert ő egy Személy. Intelligens, érzékeny, segítőkész, átgondolt, szeretetteli és szent. Minden helyzetben tud segíteni. Ha útmutatásra van szükségünk, akkor is fordulhatunk hozzá, és ha bajba jutunk, itt van velünk, hogy bátorítson.

Minden kapcsolatban fontos a másik félnek a megismerése. A Szentlélek megismerhető, hallható, jelzései foghatóak, az erkölcsi tisztaságra törekvésünk pedig közel vonzza hozzánk. Ez a kedvenc tartózkodási helye. A durva bűnök és a szándékos engedetlenségek azonban elriasztják, olyankor visszább húzódik, és vele együtt annak a biztonságnak az érzése is, amit csak ő tud közvetíteni.

A dicsőítésvezetés az egyik legfinomabb művészi tevékenység, és ez elképzelhetetlen a Szentlélekkel való együttműködés nélkül. Erre kell törekednünk, lehetőséget adva, hogy leadja jelzéseit a nap bármelyik szakában, a legegyszerűbb helyzetekben is. Aztán a jól bejáratott kapcsolatban a dicsőítés idején jöhetnek a csodák, a cizellált inspirációk, melyek más dimenzióba helyezik át az éneklést.

Ha a Szentlélek jól érzi magát egy dicsőítő csapatnál, akkor a szolgálat idején ez érezhető lesz.

A dicsőítés közbeni jelzéseiről, a vele való mozgásról a jövő héten lesz szó.

Itt van, mély kapcsolatra vágyik, és erre van lehetőségünk. Csak rajtunk múlik.

„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

2Kor 13,13
Szólj hozzá te is!