Ismerd meg jobban a Biblia könyveit ezekkel a rövid, gondolatébresztő írásokkal.
A Biblia első könyve beszámol Istennek a világra vonatkozó, a teremtésben adott céljáról, az ember lázadásáról és bűnbeeséséről, illetve Isten azon irgalmas tervéről, amely révén megszabadítja szeretett családját a bűn szörnyű következményeitől.
Pál a Tituszhoz írt rövid levelében leginkább a gyülekezet szervezeti kérdéseire összpontosított.
Az ellenség Isten népének a megsemmisítésére törekszik. Péter második levele azokat a hívőket szólította meg, akik az ellenség sorozatos támadásaival szembesültek.
A szenvedés a keresztény élet alapvető része. Péter levelének a címzettjei első kézből tudták ezt.
Jézus Krisztus egyházában megosztottságot okoz a belső konfliktus. Ezekre látunk példákat János leveleiben.
Jézus testi élete, tényleges halála és testben történő feltámadása létfontosságú összetevője a keresztény hitnek.
Akinek helyreáll a kapcsolata Istennel, az helyes kapcsolatba kerül másokkal is. A kettőt nem lehet elválasztani egymástól.
A Timóteushoz írt második levél rendkívül érzelmes; a korosodó Pál könyörög szeretett Timóteusának, hogy maradjon hű a hithez a hitehagyás korában.
Timóteus fiatal lelkipásztor volt, a gyülekezet vezetése pedig összetett feladat, Pál azonban emlékeztette őt arra, hogy nem az ő bölcsességében vagy képességében bízik, hanem az Úrban.
Az Istennel való megbékélés egyedül Jézus miatt lehetséges, hiszen ő tudja Isten ellenségeit a barátaivá tenni.
A zsidókhoz írt levél szerzője azért ragadott tollat, hogy összekapcsolja a keresztény hitet mindazzal, amit Isten tett azért, hogy kinyilatkoztassa önmagát és ószövetségi ígéreteit.
Az Ószövetség utolsó próféciája Isten szeretetének a dicsőségére emlékezteti Izráelt.
Az Úr visszatérésének napja hirtelen jön el. Pál ezt a tényt bátorításnak szánta a gyülekezet számára, hogy tartsanak ki a szenvedésben, és ne csüggedjenek el, ha a gyülekezet tagjai közül sokan meghalnak, mielőtt Krisztus visszatérne.
