Lelkiség

Jakab levele tele van a hiteles keresztény életre vonatkozó gyakorlati parancsokkal.

Az emberi szeretet változhat, de Isten irántad való szeretete örökkévaló és rendíthetetlen. Nem kell kiérdemelned – ajándékba kapod.

Az Ószövetségben Izráel népe állandóan emlékeztetőt kapott arra, hogy bűnük elválasztja őket Istentől.

Izráel népének Isten volt a királya, de ez nem volt elég nekik. Egy látható királyt akartak. Egy harcos katonát, aki eljön, hogy megszabadítsa őket ellenségeiktől.

Nincs olyan szertartás, sem régi, sem új, amely helyettesíthetné Isten kegyelmének a munkáját az emberiség megváltásában.

A „megigazít ” tulajdonképpen jogi kifejezés; egy tárgyalótermet jelenít meg, ahol Isten a bíró, a vádlottak padján pedig ott ül minden egyes személy, aki valaha megszületett.

Jézus több szakaszból álló tárgyalása – kihallgatták a zsidó vallási tanács előtt, majd a római helytartó, Pilátus előtt első ízben, aztán Heródes udvarában, végül...

Amikor Jónás elfutott az Úr hívása elől, és jegyet váltott a Tarsís felé tartó hajóra, Isten óriási vihart támasztott, amely a hajón tartózkodó összes ember életét veszélyeztette.

Isten kérdéseket tett fel Jóbnak azzal a szándékkal, hogy lenyűgözze őt.

Az emberek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy leegyszerűsített válaszokat adnak azoknak, akik nehéz helyzetbe kerültek.

Zofóniás – Júda prófétája – írásának az első részét arra szentelte, hogy figyelmeztesse Júdát és Jeruzsálemet az Úr közelgő napjára.

Mózes könyörgött, hogy Isten bocsássa meg a nép bűnét; még saját életét is felajánlotta az övék helyett, ha az megfelelne Istennek.

Sokat vitatott téma a bibliatudósok körében a törvény szerepe.

Jézus élő bizonyságát adta túláradó szeretetének, amikor önként lemondott az életéről a világ bűneiért.

A 38. zsoltár Dávid megrendítő szavaival indít, amelyeket akkor írt, amikor megvallotta a bűn következményeként megtapasztalt nyomasztó bűntudatot (38,2–5).

Sokan egész életükben küzdenek azért, hogy „valakik” legyenek. De Isten országa más logikán működik.

A 150. zsoltár az egész Zsoltárok könyvét összegzi legutolsó versében: „Minden lélek dicsérje az Urat!”

A 133. zsoltár arról a csodálatos megtapasztalásról beszél, amelyben Isten népe egyként él, és imádja Istent.

A Szentírás írói sokszor használtak építéssel kapcsolatos képeket mondanivalójuk szemléltetéséhez.

Isten mindent tökéletesnek alkotott – a vért is. Ha megértjük, mélyebb lesz a hitünk.

A Zsoltárok ötödik, utolsó könyve azzal kezdődik, hogy felszólítja a megváltottakat: adjanak hálát az Úrnak örökkévaló kegyelméért (Zsolt 107,1–3).

Sokakban téves elképzelések vannak arról, hogy milyen lesz a mennyország. Nem leszünk angyalok, nem lesznek szárnyaink, és felhőkön sem fogunk lebegni.

Döntéseinknek megvannak a következményei. Dávidnak a Betsabéval elkövetett bűnét megelőzte az a döntés, hogy otthon maradt ahelyett, hogy embereivel együtt hadba vonult volna.

Isten olyan lehetőséget kínált Salamonnak, amelyet bárki megirigyelhet: bármit kérhetett Istentől – gazdagságot, dicsőséget, hosszú életet (1Kir 3,5).