Ezek a nehézségek rávezették őt arra, hogy mindig az Úrra hagyatkozzon, és jobban bízzon az Úr szándékaiban és erejében, mint a sajátjában. A 40,7–9 vers talán arra utal, hogy Dávid éppen áldozatot mutatott be, ám sokkal fontosabb volt számára, hogy egész életét az Úrnak szentelje. Kijelentette: „Íme, jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem. Akaratod teljesítésében lelem kedvemet, ó, Istenem, törvényed szívem közepén van.” A Zsid 10,5–7 verse szerint Krisztus ugyanezekkel a szavakkal fejezte ki azt, hogy engedelmesen aláveti magát az Atyának, amikor eljön a földre. Krisztus és Dávid egyaránt abban lelte kedvét, hogy saját akarata helyett Istenét valósítsa meg.

Önmagukban az áldozatokkal – bár fontosak – nem tehet az ember Isten kedvére. Sokkal inkább az engedelmességgel. Dávid idején az áldozatbemutatás egy olyan szertartás volt, amely révén az ember átmenetileg elégtételt adhatott bűneiért. „Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.” (Zsid 10,11) De azzal, hogy Jézus engedelmeskedett az Atya akaratának, Isten gondoskodott az egyszer s mindenkorra tökéletesen elegendő áldozatról (Fil 2,8). „Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.” (Zsid 10,10)

Ahogyan Jézus odaszánta magát arra, hogy Isten akaratának engedelmeskedjen, úgy kell a hívőknek is ugyanezt tenniük. „…adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!” (Róm 6,13) Isten Igéje az emberi testet templomnak nevezi, olyan helynek, amelyben a Szentlélek lakik. Isten magas árat fizetett Jézus testének az áldozatával, és ezáltal arra kéri övéit, hogy az Istennek való teljes engedelmességgel dicsőítsék őt. „…nem a magatokéi vagytok[.] Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben.” (1Kor 6,19–20)

Isten akaratának a teljesítése a tanítványság gyakorlatához tartozik. Azt tükrözi, hogy az ember szíve engedelmes Istennek. Isten az engedelmes élet áldozatát kéri tőlünk, és elküldi Lelkét, hogy követői szívében lakjon avégett, hogy képesek legyenek megvalósítani az ő szándékait. Ehhez arra van szükség, hogy az ember naponta föladja a saját akaratát, engedje, hogy a teste meghaljon önmagának, és Isten akaratához igazodjon (Róm 12,1–2). Földi élete során Jézus volt ezen életvitel tökéletes példája.

Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz. Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.

ZSOLTÁROK 40,7–9