Isten szeretet (1Jn 4,16), szeretetének valósága pedig elsősorban kegyelmességében nyilvánul meg. Vannak, akik ódzkodnak ettől a látszólagos érzelgősségtől, mert sok hívő Isten eme tulajdonságát hangsúlyozva megfeledkezik szent, szuverén és igazságos voltáról. További veszély, hogy ezt a kijelentést – Isten szeretet – félreértjük, és a szeretet fogalmát a mai közgondolkodás emberközpontú megközelítésével határozzuk meg, ezáltal mintegy újradefiniálva Isten jellemét. Ezzel együtt azt kell mondanunk, hogy ha Isten más tulajdonságai igazak – nevezetesen, hogy ő hajlíthatatlanul igazságos és makulátlanul igaz –, akkor az emberiség egyetlen reménye az, hogy ő egyszersmind kegyelmes szeretet is.

A zsoltárírók az egész könyvben végig újra és újra megerősítik az Isten szerető kegyelméről szóló igazságot, ennek a zsoltárnak pedig kifejezetten az ismételgetés az eszköze. Izráel, Áron háza és mindazok, akik az Urat félik, arra kapnak felszólítást, hogy kapcsolódjanak be a kórusba, és énekeljék: „…kegyelme örökkévaló!” (Zsolt 118,2–4) Az ószövetségi időkben ez a zsoltár eredetileg egy győztes csata után énekelt, szabadítást ünneplő ének lehetett. Az a megfogalmazás, hogy „kegyelme örökkévaló”, az egész Szentírás visszatérő fordulata, amellyel az emberek hálájukat és reménységüket kívánják kifejezni.

Mindegyik evangélium idézi ezt a zsoltárt Jézus jeruzsálemi bevonulásakor. Jézus szenvedésének hete – a passió, a nagyhét – ilyenfajta kísérettel indult. Bár hamarosan keresztre feszítették, ekkor még pálmaágakat lengetve (Jn 12,13), énekkel dicsőítették a szamárháton érkező Jézust, és ezt a zsoltárt idézték: „Ó, Uram, segíts most…! (…) Áldott, aki az Úr nevében jön…” (Zsolt 118,25–26) Maga a „segíts most” (vagy „ments meg”) kifejezés úgy hangzott, hogy „hozsánna”. A hozsánna egyszerre segítségért könyörgés és a dicsőítés kifejezése. E szóval dicsőítették az emberek azt, aki azért jött, hogy megmentse őket.

A tömeg nem is volt tudatában annak, hogy éppen a legmegfelelőbb zsoltárt választotta. Bár Jézus szamárháton érkezett, személyében valóban egy Királyt üdvözölhettek. Ráadásul Isten örökkévaló kegyelmes szeretete az ezután következő napokban vált mindennél tisztábban nyilvánvalóvá. Isten szeretet. János apostol ezt mondja: „Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.” (1Jn 4,9)

1Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! 3Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! 4Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete!

ZSOLTÁROK 118,1–4