Hétköznapi hit

Klisék, frázisok, gépiesség - szeretet nélkül kiüresednek a kapcsolataink.

Kitartani, és a végén győzni abban a helyzetben. Megéri, mert nagyon jó érzés.

Az Újesztendő elején születnek a komolyabb és a nem annyira hosszan tartó fogadalmak, elhatározások. Egy nézőpontváltozás gyorsan tudná segíteni a többre és jobbra vágyókat,...

Vannak az ismert példaképek, de itt élnek közötünk az élet csendes hősei.

Aki segíteni akar, az legyen kreatív és találékony. Erre mutatunk be egy nagyszerű példát Izraelből.

A szeretet az egy érzelem, olyan, amiről nemcsak tudunk, hanem érezzük is.

Akkor is magányosnak érezhetjük magunkat, ha társaságban vagyunk. De valójában nem vagyunk egyedül.

Szeretni valakit valamiért – ezer bajon át - énekelte a Republic együttes, és mélyen igazuk volt.

Mottó: Rakj rendet a fatelepen, s utána nézz szét a barkácsboltban.

Istennek két oldala van, de az egyikről ritkábban szoktunk beszélni.

A hívők számára fordított az út. Minél lejjebb megyünk, annál feljebb kerülünk.

Esély minden helyzetben, még a rossz döntések után is.

Jézus azt kérte tőlünk, hogy úgy legyünk egységben, ahogyan ő volt az Atyával, mert ez önmagában azt mutatja a kívülállóknak, hogy ők léteznek.

Hogyan lehetséges az, hogy Jézus tud vonzani és taszítani is?

Egy egyszerű bibliai hozzáállás, hogy jól teljenek a napjaink.

Amikor tényleg nehéz.

Az aktivitás mindig lehetséges - még akkor is, amikor nem úgy tűnik. A csüggedés logikus, gyakorlatias, jól érvel – és hazudik.

Szeretni a románokat és a szlovákokat.

Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy úgy szeressenek bennünket, akik és ahogy vagyunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy azok a rossz dolgok, amiket gondolunk vagy teszünk, változatlanul ott maradjanak bennünk.

Az igazi hit mindig a valós világban működik, és jobbá teszi azt.

Jézus azt mondta az őt követőkről, hogy olyanok a világban, mint a fény és a só. De mit jelent ez a gyakorlatban?

Minden hívőnek van egy helye, ahol a leghatékonyabb az élete. A kérdés, hogy hol van ez a hely.

Isten szeretne egyre többet ránk bízni, mert ez a fejlődés útja.

Tudjuk, hogy össze kell fognunk, a kérdés csak az, hogy kivel.

Isten gyermekeinek óriási távlatai vannak, és küzdenünk kell azért, hogy a nehézségek ne homályosítsák el ezeket. Vannak, amik állandóak, és vannak, amik változóak.