Az Újesztendő elején születnek a komolyabb és a nem annyira hosszan tartó fogadalmak, elhatározások. Egy nézőpontváltozás gyorsan tudná segíteni a többre és jobbra vágyókat, s ezzel a már meglevő kapcsolataink minőségileg javulhatnának. Ha ezt sokan megértenék, és átvinnék a gyakorlatba, akkor házasságok állnának helyre, barátságok újulnának meg, rokoni kapcsolatok jönnének rendbe. Rajtunk van a szemüvegünk, amit keresünk.

Sok függ attól, hogy valamit honnan nézünk. Egy fiatal férfit erre tanított egy helyzet, amit akkor élt meg, amikor még csak óvatosan hiszegetett Istenben.  A könyvesboltban, ahol dolgozott, a pincében levő raktárban a nem eladott könyveket tették be dobozokba, s készültek visszaküldeni a kiadóknak. 32 nagyobb doboz telt meg a legkülönfélébb könyvekből vegyesen. Jó fáradtan, késő délután megszámolták a dobozokat, és csak 31 volt. Mindenki megszámolta, 32 lista volt a kezükben, de eggyel kevesebb doboz. Melyik hiányozhat, és miért? Fáradtak voltak, és úgy látszott, hogy órákig bontogathatják ki a dobozokat, hogy rájöjjenek, mi nem egyezik. Ekkor az illető imádkozott magában, és kérte Istent, hogy segítsen a kimerült társaságon. Jött egy gondolata, hogy menjen át a pince másik oldalára, és onnan számolja meg a dobozokat. Onnan nézve, megvolt a 32. Furcsán álltak, ötösével, hatosával a dobozok, és csak egy irányból lett teljes a számuk. Tudta, hogy ki segített nekik, érdekes volt átélnie, hogy Isten ennyire odafigyelt rájuk.  A kapcsolataink is teljesebbek lesznek, ha átmegyünk bizonyos túloldalakra. A túloldalról pedig máshogy közelítjük meg a „dobozainkat”.

Többek megfigyelése szerint: azoknak az embereknek, akikkel a legtöbb időt töltjük, vannak olyan – számunkra valamiért kellemetlen – tulajdonságai, szokásai, melyeket el kell viselnünk. Ez az illető személyiségének mintegy 10-20%-át teszi ki, és lehet, hogy egész életében/életemben nem fog megváltozni. A jó hír már egyből matematikai: 80-90% rendben van vagy lesz. Sok mindenért lehetünk hálásak a körülöttünk levő emberekkel kapcsolatban, néhány dolgot viszont el kell viselnünk.

A másik hír megfordítja az irányt: nagy valószínűséggel mi is ilyenek vagyunk a többiek szempontjából, nálunk is hasonló a helyzet. Vannak elviselendő tulajdonságaink nekünk is. És változtatni valónk is. A túlérzékenység az a nagyító, ami megpróbál csalni ezekkel a számarányokkal, neki a 10-20% a meghatározó. Ha nem vesszük észre a trükköt, akkor a legjobb kapcsolataink is RÁMEHETNEK. Akkor csak azt látjuk a másikban (már megint, még mindig), állandóan azon bosszankodunk, javítgatjuk, korholjuk – többnyire sikertelenül. Vegyük észre magunkon, hogy bizonyos berögződéseken mennyire nehéz változtatni.

Persze, ha semmi más dolgunk nincs, akkor biztosan könnyebb (már ha akarjuk), de a legtöbb embernek nagyon sűrű tud lenni az élet, sőt van, amikor örülünk, ha csak egy kicsit is tudunk pihenni. Valaki egyszer összeszámolta, hogy hányféle bűn van, és jóval száz fölé jutott. Isten nagyon precízen foglalkozik velünk. Ezen javítandó dolgok, tulajdonságok, hiányosságok közül egyszerre csak kettőt, hármat ad tudtunkra. Aztán, ha az egyiknél javítottunk, akkor jön a következő. Ha észrevesszük a körülöttünk levők többségben levő jó tulajdonságait, akkor egyből könnyebb lesz elviselni, szeretni őket a maguk százalékával együtt. Meg persze magunkat is. Akit szintén szeretni kell. Okosan.

„Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!”

Máté 19,19