Jézus 12 olyan embert invitált maga köré, akik maguktól nem álltak volna össze egy társasággá, és a velük töltött idő során megtanította őket egymást szeretni. Nagyon sokat beszélt – főleg a János evangéliumban – arról, hogy jó kapcsolatban kell lenniük, s az a téma a későbbi levelekben is többször lett megemlítve. Egy család vagyunk, képletesen egy test és egy hadsereg is. Mindegyik kép kifejez valamit, és valamennyi azt sugallja, hogy együtt kell működnünk, s hogy szükségünk van egymásra.

Felvezetésképpen jöjjön egy ismert dal, melyet a legendás Jubilate együttes is énekelt a koncertjein. Ők voltak talán az első, ismert felekezetközi szolgáló csapat, ahol különböző hovatartozású keresztények összefogtak az Örömhír továbbadásáért. We Will Stand, Russ Taff előadásában:

Az összefogás akkor lehetséges a hívők között, ha a lényeges dolgokban ugyanaz a véleményük. Ahogy mondani szokták: a lényeges dolgokban megegyezünk, a lényegteleneknél pedig megegyezünk, hogy nem tudunk mindenben megegyezni. Békeidőben válogatósabbak a hívők, hogy kikkel hajlandóak összefogni, de amikor üldözik őket, akkor gyorsan kiderül, hogy kik is tartoznak össze.

Amikor az ateizmus korában aktív volt egy hívő, akkor a titkosrendőrök nem a teológiájával voltak elfoglalva, hanem azzal, hogy terjeszti az Örömhírt. Nem az érdekelte őket, hogy katolikus vagy protestáns, történelmi egyházbeli vagy kisegyházi, gyermekkeresztség vagy bemerítés a gyakorlata, sem az, hogy karizmatikus-e az illető vagy sem. Jézus tanítványaként élsz vagy nem – ez volt számukra a fontos. Ha igen, akkor korlátozni kell téged, mert veszélyes vagy az államra – gondolták, és eszerint léptek is fel. 

Ami az összefogást illeti, különösen egy településen belül pedig nagyon fontos az ottani hívők gyakorlati együttműködése. Erre számos, szép példát ismerünk kis hazánkban. Ennek a folyamatnak a katalizátora többek közt az Ez az a nap! rendezvénysorozat is, mely a közös dicsőítés keretében fogadja a hívőket. A színpadon pedig sok gyülekezet és egyház vezetői imádkoztak és beszéltek már – ezzel is kifejezve összetartozásukat. A nálunk is járt Newsboys így fejezi ezt ki egyik dalában:

Newsboys – Love One Another

Több az, ami összeköt bennünket, mint amiben különbözünk. Van, akinek ez természetesen jön, és van, akinek idő kell ennek felismeréséhez. Abból is tudni, hogy szükségünk van egymásra, hogy egy gyülekezet, közösség sem tökéletes önmagában. Mindegyiknek van olyan pozitív adottsága, amelyik nála nagyon erősen jelentkezik, és máshol kevésbé észlelhető. Még a szinte teljesen egyforma teológiájú közösségek is jócskán eltérnek egymástól – de ez a szép ebben. Kiegészítjük egymást, mivel egymástól eltérőek vagyunk.

Azért kell imádkoznunk, hogy Jézus szemével lássuk egymást, és ez igaz az összefogásra is. Ő a vezetőnk, hadd döntse el ő, hogy kivel kellene szorosabban együttműködni, együtt fogni a hálót, s kihúzni a halál tavából, s majd áthelyezni az Élet vizébe az élő halakat. És a szeretet is úgy fejlődik, ha van kit szeretnünk. Egy vadlúd magában 35 kilométeres sebességgel repül, csapatban pedig hatvannal. Egy ló 500 kilót húz el, kettő pedig kétezerötszázat. Összefogás szeretetben – ez a hatékonyságunk feltétele. Nagyon egyszerű, csak csinálni kell.