A keskeny útról mindkét oldalán le lehet térni, és az egyoldalú vélemények ezt érik el. Ám a látszólag eltérő információkat nem szabad kijátszani egymás ellen, vagy csak az egyiket hangsúlyozni. A Bibliában levő ellentmondásos állítások kiegészítik egymást, hogy ne térjünk le semerre az ösvényről.

Ilyen a szeretet és a szigorúság. Ha a szülőknél megfér egymás mellett, akkor Istennél is együtt lehet a könyörületesség és a harag. Csak mindegyik más helyzetben. Az első az elesetteknek, a rosszból kifelé igyekvőknek, a bukdácsolóknak és a lesújtottaknak nyújt kezet. A második viszont azok felé irányul, akik elferdítik az igazságot, szándékosan gonoszak, illetve visszaélnek a jóságával.

Ez utóbbi a legkényesebb. Mindnyájan szívesen vesszük a szeretetet, és az újbóli megbocsátásokat, de ott van a hajlam a moslékos vályúhoz való visszatérésre. Ez van, lényünk egy része szívesen fürdik a mocsokban. Erre pedig az Istentől való RETTEGÉS lett kitalálva. Ez azért egyedi, mert alapvetően az ő szeretetének az a hatása, hogy eltávolítja belőlünk a félelmet. Van rossz félelem és jó félelem. A bűnöző fél, hogy elkapják, ha a megelőzés, figyelés jól meg van szervezve. Oda nem megy, mert fél. Ilyen az is, csak sokkal erősebb, ha azért nem nyújtjuk ki a kezünket a rossz felé, mert tudjuk, hogy Isten figyelése is jól meg van szervezve.

Egyszer valaki játszott egy bizonyos bűnnel. Nem szakított vele radikálisan, és azt gondolta, hogy megy ez a: megteszem – bocsánatot kérek – megteszem játék. Ám egyszer azt élte át, hogy mi lenne akkor, ha legközelebb Isten nem bocsátana meg neki. Azt mondta, hogy nincs az a horror jelenet, ami megközelítené azt, amit átélt. Tudta, hogy amennyiben Isten nem bocsátana meg neki, akkor nem fordulhatna senkihez segítségért, az mindörökre úgy maradna – feloldozatlanul. Ez az élmény azóta is visszatartó erővel bír nála, ha jönne valamilyen édes (tényleg édes) csábítás. Az pedig mindig jön. A visszatartó erő pedig: az istenfélelem. Ha nem elég erős a szeretetének az ereje, hogy ott tartson mellette, akkor a tőle való félelem besegít ebben. A következő szép éneknek is ez a témája:

We Choose the Fear of the Lord (Mi az Úr félelmét választottuk)

Ám arra is kell vigyázni, hogy a hamis lelkiismeret furdalás nehogy csapdába ejtsen. Hogy te már kijátszottad magad a kegyelméből. Nem, az ilyen féle, jó típusú ijesztés pont ezt előzi meg. És az, aki azt mondta, hogy hetvenszer hétszer kell megbocsátani, meg is teszi ezt, csak ezzel nem szabad visszaélni.

Aztán, aki már volt leuralva a gonosz által vagy harcolt vele, az tudja, hogy csak Jézus közelében van biztonságban. Ha elcsábulna valami által, és eltávolodna a Fővezértől, akkor olyan támadásnak tenné ki magát és szeretteit gonosz és ártó lényeknek, amit egy porcikája sem kíván. Ez is visszatartó erő, nem is akármilyen. Isten bekamerázott bennünket belülről, ismeri a legtitkosabb szándékainkat és bajainkat is. Szeretetet ad, hogy felváltsa azzal a rossz félelmet, és félelmet ad, hogy visszatartson a gonosztól.

Kicsik, megtéveszthetők és törékenyek vagyunk – maradjunk ott, ahol biztonságban lehetünk: Isten közelében.

„Az Örökkévaló félelme és tisztelete legyen rajtatok, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Örökkévaló igazságos, és nem tűri az igazságtalanságot! Nála nincs személyválogatás, részrehajlás, vagy megvesztegetés!”

2Krónika 19,7

A cikk eredetileg egy FB bejegyzésben jelent meg, melyet a szerző átiratában közlünk.