Alighogy megmenekült egy világveszélytől, az apa eléggé megalázó helyzetbe került. Berúgott, és meztelenül feküdt, amikor bejött a három fia közül az egyik. Meglátta, és kiment, hogy elmondja a testvéreinek. Azok fogtak egy takarót, hátrálva mentek be az apjukhoz, nem néztek rá, és betakarták. Amikor Noé (mert ő rúgott be) kijózanodva értesült minderről, akkor átkot mondott a szégyenét kiadó fiára, és áldást a másik kettőre, akik eltakarták méltatlan helyzetét.

Ez a kétféle magatartás ott van mindnyájunkban. Mi döntjük el, hogy megnézzük valakinek a méltatlan, szerencsétlen helyzetét, vagy próbáljuk betakarni. Találó kifejezés, hogy szeretünk csámcsogni, ha valakiről kitudódik valamilyen lenézhető vagy botrányos helyzet. Ebből élnek a médiumok, s ha van egy szaftos helyzet, akkor azt hetekig csócsálják, s ha hír már nincs annyi, akkor megtévesztő címet vagy egy addig nem nyilatkozót hoznak a képbe, hogy fenntartsák az „érdeklődést”. Ám az a helyzet, hogy bármelyikünk életében lehet olyan döntés, amit szégyellhet. Bánja, de mit tegyen, az akkor úgy jött össze. Még ha elismeri, akkor is fájdalmas.

Ott van bennünk a kíváncsiság, ha ismert személy botlik, bukik, válik vagy bemocskolódik. Az első fiúnak a bennünk levő kíváncsisága akkor kezdi átadni a helyét a testvérei hozzáállásának, ha rájövünk, hogy minden szenzációban emberek vannak érintve. 6-8-10 évente rájön, hogy neki váltania kell, és akkor otthagyja a férjét, feleségét, családját, és megy a másik kapcsolatba – hallhattuk, láthattuk többeknél.

Ilyenkor kétféle reakció szokott lenni a résztvevőknél. Az első hasonlít az apjára ránéző fiúéra, mert szétkürtöli, hogy miért és miben volt rossz a másik. Erre pedig azonnal ráugrik a bulvársajtó. Ilyenkor az a becsapás, hogy megkönnyebbül, ha kiadja magából, de ez nem így van. Ha nem bocsát meg, akkor a méreg újra termelődik (akár 5 percenként), és másokat is megfertőz ezzel. A második privátként kezeli azt, ami privát, és meghagyja az érintetteknek, hogy rendezzék el a fennmaradt ügyeket. Van bennünk valami, ami rámozdul a másik sebezhetőségére, kiszolgáltatottságára, tévedésére, botlásaira. Ha pedig egy öntelt, másokon átgázoló pasas jár pórul, akkor minden haragunkat, frusztráltságunkat kiöntjük rá.

Nézzük meztelenül. Bármelyikünk be tud rúgni, és mindannyiunkba bele tud rúgni az élet, és bele is rúg. Az a jó, ha, ha egyre kevésbé esik jól, ha kipellengérezhetünk valakit. Vannak olyanok, akiknek annyira szerves részévé vált a mások fedetlenségéről való híradás, hogy észre sem veszik. Nagyon erős késztetés van bennük, hogy a lehető leghamarabb továbbadjanak egy rossz hírt. Ez az egyik legkártékonyabb szokás, és ilyen-olyan mértékben mindnyájan hajlamosak vagyunk rá. Hányszor hívtak fel vagy mondták volna neked a következők valamelyikét:

– Képzeld, X harminc év után is szereti a feleségét.
– Hallottad, hogy Y többeknek is adott pénzt, amikor azok bajban voltak?
– Láttam, hogy K-t kiforgatta az öccse az örökségéből, mégsem haragszik rá emiatt.
– Rájöttem, hogy B mindig is tudta, hogy volt régebben egy rendőrségi ügyem, de nem mondta el senkinek.
– H segített nekünk, és addig beszélgetett velünk, míg nem váltunk el, sőt…

Minél közelebb vagy valakihez, annál inkább láthatod, hogy hol nem fedi a ruha a „testét”. Mindig is fogsz hallani veszekedéseket, szaftos pletykákat a környezetedből vagy egy celebről, hírességről. Akkor aztán te döntöd el, hogy kíváncsian mész be a sátrába, vagy háttal, takaróval a kezedben. Az a helyzet, hogy ilyenkor mindig sérülnek a résztvevők, akár ők váltották ki, akár csak valamiképpen csatolódnak a főszereplőkhöz.

Évente 300 súlyosabb zebrás baleset történik, sérül elütött és elütő, legalább 50 szenvedő ismerős, rokon – ez 15 ezer ember. Harminc év alatt mintegy félmillió. Itt élnek közöttünk a zebrás elütések fizikai és lelki sérültjei. Ugyanígy, ha válik egy ismert szépség, és két-két gyerek van itt is, ott is, akkor a nagyszülőkkel és barátokkal együtt, több tucatnyian sérülnek – kiváltképpen a kicsik. Ők pedig egy életre szólóan akár. Szerezzünk be egy takarót, és tanuljunk meg hátrafelé bemenni a szobákba.

„Ne fedd fel másnak a titkait” (Példabeszédek 25,9)