Világítanak, mert a világ világossága él bennük, ízt adnak, ami a Lélek gyümölcse, és tartósítanak, mert örökkévaló értékek szerint élnek. A hívők egyénileg, házaspárként, családként és közösségileg is tudnak példát mutatni. Szeretetet, becsületességet, türelmet, segítőkészséget és jóindulatot visznek az emberi kapcsolataikba, és ez az óvodától az idősek otthonáig mindenhol jót ad a körülöttük levőknek.

A hívők a társadalom minden rétegében jelen vannak, a hiányzó ablakú vályogházaktól a gazdagréti villákig. Hajléktalan és vezető politikus is van köztük, és mindegyik azért felelős, ami rá lett bízva. Vannak olyan lelkészek, akiknek a cigányok sorsa a szívügye, és teljes erejükkel őket szeretnék jobb helyzetbe segíteni. Egyes hívők a társadalom bizonyos csoportjai felé éreznek küldetést, akik lehetnek a mozgássérültek, üzletemberek, kamaszok, Holokauszt túlélők vagy a börtönben levők. Ők ezeknek az embertársainknak adják idejük, pénzük és energiájuk nagy részét, és az jelenti számukra a legnagyobb örömet, ha segíthetnek ama csoport tagjai közül bárkinek is.

Van, aki a hívő közösségek tagjait szereti bátorítani, biztatni, tanítani, erősíteni. Ez is fontos, mert mindenkinek fárasztó tud lenni az élet. Van, aki az idejével segít, és van, aki a pénzével. Vannak közösségek, amelyek kutakat fúrnak Afrikában, és életek ezreit mentik meg azzal, hogy onnantól kezdve tiszta vizet isznak az ottaniak. Vannak hívők, akik az árvákat segítik, vannak, akik a bajba jutott házaspároknak ajánlanak fel terápiát, és olyanok is, akik a természeti katasztrófák helyszínein mentenek. Vannak, akik észreveszik magányos embertársaikat, a gyászolókat, a bajbajutottakat.

Egyszer egy csoport összeszámolta, hogy karitatív segítségükkel a New York-i keresztény közösségek évente mintegy 8 milliárd(!) dollárt adnak a város lakóinak. Jézus azt mondta, hogy jobb adni, mint kapni, ezért egy hívő embernek természetes eleme az adás, ami pontosan az ellentéte sokak hozzáállásának, akik csak magukkal törődnek. Ebben az adni akarásban az a legszebb, hogy ez nem kényszer, hanem belülről jön. Ez persze természetes, hiszen a Szentlélek által Jézus ott él a szívükben, ő pedig egész életében csak adott és adott, majd a végén az életét is odaadta.

Aztán jelen vannak a hívők az oktatásban, a művészetekben és a tudósok közegében is. Rengeteg híres ember az évszázadok során, és még több, a társadalomben tevékenykedő egyszerű keresztény, akikre egyszerűen lehetett és lehet számítani. Ha pedig a helyzet úgy hozza, akkor a hétköznapi hívők hirtelen ismertté válnak, mint Maximilian Kolbe, aki a koncentrációs táborban, családos társa helyett önként vállalta az éhhalált. Ám nemcsak a hívők adnak jókat a társadalomnak, hanem a jószándékú emberek is. Közülük nagyon sokaknál, ha alaposabban megnézed, valamilyen hívő hatás jelen van az életükben. Egy hívő nagymama, fiatalkori látogatás egy hívő közösségben vagy a Biblia ismerete. Persze maga a Biblia írja, hogy vannak emberek, akik megismerve a jót és a rosszat, a jó mellett döntenek, és ezt Isten nagyra értékeli.

Végül itt van a társadalmunkban a hívő emberek imádsága is. A mintegy 800 millió keresztény naponta több milliárd imádságot küld az éterbe, mint egy láthatatlan mobil- és internetszolgáltatás, csak vertikálisan. A vonalak pedig Istennél futnak össze, aki mindegyikre válaszol, és áldásként küldi vissza nekünk.

Ha évekig elemeznénk, akkor sem tudnánk a hívők valamennyi, a társadalomra gyakorolt hatását összegyűjteni, de nem is kell.

Tegyük meg minden nap azt, amire lehetőségünk van: őszinte példamutatásban, szeretetben, segítőkészségben, Istent szolgálva, Jézust követve, a Szentlélek támogatásával, a Biblia útmutatásait megélve. Ha így teszünk, akkor a körülöttünk élő társadalomnak is a javát fogjuk szolgálni. Így a legjobban.