Legtöbbször azt zavarják a furcsaságok és a bűnök, aki tevője azoknak. Olyan szeretetre vágyunk, amelyik akár tudja is, hogy kik vagyunk, mégis elfogad bennünket, és pozitívan áll hozzánk. Ez van az igazi barátokban és a szülőkben is. Azonban ez is megszűnhet, ha megcsalnak valakit. Kell, hogy legyen valaki, aki akkor is szeret bennünket, amikor mindenki más megvethet, elutasíthat, elfordulhat, sőt amikor én sem szeretem magam. Szeret a csúnyaságban, kinézetemmel, kudarcaimmal, kevesebb sminkkel és hajjal, hibáimmal együtt, ha szégyellem magam, vagy ha megbántottam azt, akit a legjobban szeretek. Ennek a szeretetnek a Bibliában van egy leírása:

„Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.” (1Kor 13,4-7)

Ám ez a szeretet szeretne megjobbítani. Azért szakíthatok a legkedvesebben becsapós, legaljasabb, legmocskosabb részemmel, mert van, aki ennyire szeret. A rossz szokás azt sugallja, hogy nem tudok majd silányabb részem nélkül létezni, de ez nem igaz – csak nagyon annak tűnik. Egy valaki kedvéért azonban ott merem hagyni, mert ő megtart engem akkor is, amikor küszködöm, hogy tiszta lehessek.

Ez a szeretet létezik. Ez a szeretet átélhető. És aztán, ha átéltük, hogy miként szeret bennünket Isten, akkor mi jövünk, és mi adjuk tovább a környezetünknek. Ez persze nem statikus tevékenység, hanem az egyes élethelyzetekben alkalmazzuk a türelmet, a jóságot és az összes többit, ami a fenti igében található.

A “mindent remél” talán a legnehezebb, amikor valaki sokszor hibázik mellettünk. Ám ilyenkor jusson eszünkbe, hogy nekünk – más területen – szintén kellett idő, hogy változtassunk egy rossz beidegződésen, szokáson, jellemgyengeségen. Átéljük a szeretetet, és megéljük azt. Így hat el az a jóság, mely hozzánk felülről érkezik, a környezetünkben levőkhöz.

Kell, hogy kapjuk, és szükséges, hogy tovább is adjuk. Ez teszi teljessé és értelmessé az életet. Ez adja meg a hétköznapokhoz a minőségi többletet, és ez továbbítja a nagybetűs Életet. Mert mindnyájan ebből élünk.

A cikk eredetileg egy Facebook bejegyzésben jelent meg, melyet a szerző átiratában közlünk.