A Bibliában mindenütt újra meg újra azt látjuk, hogy ugyanúgy valósul meg az üdvösség: ha valaki hit által bízik Isten ígéreteiben, majd követi Isten parancsait. A Zsid 11. fejezete azoknak az embereknek a történetén keresztül szemléli a hitet, akik Istenbe vetett hit által élték az életüket. A hit „a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1), és ezek a bibliai szereplők azért kaptak dicséretet, mert ilyen hitük volt, hiszen erre volt szükség ahhoz, hogy kedvesek legyenek Isten előtt (11,6). Ábel hit által hozott drága áldozatot (11,4); Énók Istennek tetsző módon élt (11,5); Nóé az isteni intésnek engedve hatalmas bárkát épített (11,7), noha még egy csepp esőt sem látott soha; Ábrahám pedig otthagyta szülővárosát, Úrt, és kiment, nem tudva, merre vezeti őt Isten (11,8); Sára idős korában szülte Izsákot (11,11), és így folytatódnak a történetek.

A zsidókhoz írt levél szerzője rámutat, hogy a hittel teljes ószövetségi emberek közül sokan Istentől várták a hatalmat és a győzelmet, és nem voltak hajlandók veszélyeztetni Istenbe vetett hitüket még az életüket fenyegető helyzetekben sem (11,32–38). Voltak köztük olyan hűséges emberek, akik úgy haltak meg, hogy nem nyerték el, amit Isten megígért (11,13); volt, akinek bele kellett nyugodnia, hogy nem tapasztalja meg Isten áldásainak a teljességét, amíg a mennybe nem jut (11,14–16). Mások erőteljesen megtapasztalták Isten erejét és szabadítását (11,33–35), és bizonyságtételük ma is megáll. Sok más ember azonban, noha szintén bízott Istenben, kínzást, gúnyt, verést, bebörtönzést, megkövezést, nyomorúságot és viszontagságot élt át (11,35–38). Ők olyan emberek, akikre nem volt méltó a világ (11,38).

Ezeknek a hűséges hívőknek a példája bennünket is arra indíthat, hogy tegyünk félre minden terhet, amely lelassítana minket Isten országának a keresésében. Ha így teszünk, sokkal jobban sikerülhet kitartással megfutnunk „az előttünk levő küzdőteret” (12,1), felnézve Jézusra mint az eltökéltség és hűség legfőbb példájára.

Isten valamennyi ígérete Jézusban teljesedett be. Minden ígéret, amelyet Isten ezeknek az ószövetségi embereknek tett, Jézusra mutatott előre. Azzal, hogy elhitték az ígéretet, ezek az emberek igazzá váltak Isten előtt. Jézusra mutat Isten minden újszövetségi ígérete is; az ő munkája teszi lehetővé, hogy az emberek elnyerjék Isten áldásait. Isten ígéretei minden esetben beteljesednek Jézusban, aki a hit elkezdője és bevégzője (12,2).