Nagyjából tudhatjuk, hogy merre lehetett az Édenkert, mivel olvashatjuk a Biblia második fejezetetében, hogy négy folyó találkozásánál feküdt. Ebből kettő ma is létezik: a Tigris és az Eufrátesz, melyek a Perzsa öböl fölött 170 kilométerre találkoznak. Ádámnak így bőségesen rendelkezésre állt a víz, amikor gondozta a kertet, aminek aztán hirtelen lett vége. A föld termését kellett onnantól ennie, nem pedig a fákét – mégpedig verítékes munkával.

Mezopotámia ősi földművelői mindig a legnagyobb, legfejlettebb búzamagokat vetették el, ami egyre nemesebb fajokat eredményezett, és így jutottunk el a mostani gabonáig. Többezer éves agyagból készült sarlókat is találtak, s azon gondolkoztam, hogy Ádám valami hasonlót használt-e vajon? A kenyér a világ legtöbb pontján a legalapvetőbb élelmiszer lett, de mint tudjuk: „Nem csak kenyérrel él az ember”. Ez nem azt jelenti, hogy vaj és lekvár is kell rá, hanem egy másfajta ennivalóra utal. Nekünk, embereknek van lelkünk, és szívünk (nem fizikai) is. Ezért mondhatja egy fiú egy lánynak, hogy teljes szívéből szereti, azaz lénye teljességével.

Isten képére, csak mi, emberek lettünk megalkotva, függetlenül attól, hogy milyen a bőrünk színe, hol élünk, milyen a kinézetünk. Annak idején hatalmat kaptunk az állatokon, de egymáson nem, a másik emberen nem uralkodhatunk. A rabszolgaságnak már csak emiatt sincs létjogosultsága. Embernek lenni, egyszerre kiváltság és felelősség is egyben. Másokkal és magunkkal is törődnünk kell, fizikailag és szellemileg egyaránt.

Jézus azt mondta, hogy neki olyan ennivalója van, amit a tanítványai nem ismertek. Mi volt ez? Ez az a kenyér, ami a lelkünket táplálja. Ha csak a testünknek adunk enni, akkor a lelkünk éhes marad, s ha ez sokáig így marad, akkor éhezni is fog. Adhatunk neki tévéműsort, szórakozást, hobbit, munkát vagy egyéb társasági elfoglaltságot, de egyik sem megfelelő táplálék a számára. Amikor Márta panaszkodott, hogy Mária ott ül, és hallgatja Jézust, akkor a Mester mondta Mártának, hogy ne bosszankodjon emiatt, mert „egy dolog az, ami szükséges, és Mária a legjobbat választotta”. (Lukács 10,42). Mária helyesen táplálta a lelkét, s ez az, amit megtanulhatunk tőle.

Forrás: Paul Poulton, Crossrhythms Magazine