Későn ér ő – még így szétbontva is kifejező. Van, amikor valakit be kell várni, mert időbe telik, míg képes a legjavát kihozni magából. Modric, a 172 centi magas, 66 kilós középpályás a szurkolók komoly kétségei között érkezett a Real Madridhoz. Egy ideje már senki nem kérdőjelez meg semmit, csak álmélkodik, ahogy kibontakozott a játéka. Nagyon sokan küzdhetnek azzal az érzéssel, hogy több van bennük, mint amit ki tudtak hozni önmagukból. És ekkor kellenek az emberiség legbámulatosabb felfedezői, akik meglátják a tehetséget, a lehetőséget a másik emberben, és lehetőségük szerint segítenek neki, hogy kiteljesedjen. 

Azért, mert meglátott benne valamit. Ilyen valamivel pedig mindnyájan rendelkezünk. Berczik Zoltán, a szenzációs asztalitenisz edző rendelkezésére állt két világklasszis: Jónyer és Klampár, ám ahhoz, hogy a világelit csúcsát megcélozhassa, kellett egy harmadik is. Ekkor behívta a válogatottba a magyar ranglista 37. helyén álló Gergely Gábort – a többi pedig már történelem. 

Könnyebb azokkal türelmesebbnek lenni, akik látszik, hogy igyekeznek fejlődni, előrébb jutni. Ám mi van azokkal, akik még ezt sem tanulták meg valamiért, hogy mozgósítsák azt, amijük van? Náluk az igényt kell először felkelteni, hogy felfogják, ráeszméljenek arra, hogy többre hivatottak. Azokat is segíteni kell, akik hamar otthagynák, feladnák, méltatlannak érzik magukat, szégyenlősek vagy korábban kudarcot vallottak. Sérülés vagy hiány miatt nem lát neki tehetsége kibontakoztatásának, és ekkor a múltat kell feledtetni, az akkori visszatartó szavakat átírni biztatókkal. A látszat pedig sokszor csal. Mert ki gondolta volna, hogy Desmond Doss közlegény, aki nem volt hajlandó fegyvert venni a kezébe, 75 társát menti majd meg a japánok elfoglalta fennsíkon? 

Örökre való tanács a következő: ”Azokat kövessétek, akik hittel és türelemmel végül megkapták, amit Isten nekik ígért.” (Zsidó 6,12), ám nem könnyű így tenni. Mert ahogy valaki megfogalmazta: hitről igen, de türelem mozgalomról még nem hallottunk, pedig sokszor arra is szükség van, hogy az ígéretek valóra váljanak. Higgy benne, és legyél türelmes vele! A kettő együtt működik. Sokszor csak megfelelő és jól időzített szavak kellenek egy-egy tehetség kibontakozásához. Senki nem tökéletes, amikor elindul egy területen, és egy biztatás, egy jó szó annyi energiát képes adni, ami egész életére hatással lesz. Főleg, ha egy – az adott területen – nagy név mondja ezt, aminek persze őszintének kell lennie, a valós tehetséget, képességet megnevezve. A nekünk adatottak kibontásának pedig nincs felső korhatára. Számtalan történetet találhatunk, amikor valaki 60 felett indult neki egy pályának, s ott figyelemre méltó teljesítménnyel rukkolt elő. Sokszor előfordul, hogy fiatalon felcsillan valami különleges adottság, ám a gondok háttérbe szorítják. Eltelik x évtized, és egy megváltozott helyzetben újra előbukkan az a szép tehetség. 

50 tájon közlik vele, hogy gyógyíthatatlan beteg, és ekkor kiírja magából, amit közölni szeretett volna a világgal. Életben marad, ír még könyveket, és világhírű lesz. Vagy aránylag későn szerez dalokat, amelyek szépséges mélységükkel sokaknak okoznak örömet. Csak ne írd le magad – akárhány éves is vagy! Lehet, hogy tanítani lettél hivatott, és nyugdíj tájon találsz rá, hogy kiket és mire oktathatsz. Mindig van többedik esély vagy új dolognak a kipróbálása. Lehet, hogy kellenek hozzá társak, és most érkeztek meg, akik az ötlete(i)det megvalósítják. 

A türelmes hitre pedig sokszor szükséged van, ha másokért imádkozol. Tudnod kell, hogy minden ima távolabb juttatja a bajtól, és közelebb segíti az Élethez. Tarts ki, akármit látsz is a fizikai valóságban. A hited és a türelmed egy idő múlva felülír minden más hatást, rossz kötődést vagy irányt. Egy helyi lelkész 30 évig imádkozott, míg Pulában, a római amfiteátrumban létrejött 2023-ban az Ez az a nap dicsőítés. Ott állt az ősi falakhoz támaszkodva, és azt mondta, hogy leírhatatlan az érzés. 

Bevárni a lassút, biztatni a kétkedőt, esélyt adni másoknak és magunknak, tartani a reményt mindenki felé. Ilyen egyszerű.

Annál pedig nincs csodásabb érzés, amikor senki nem lát benned semmit, de Valaki igen. Amikor mindenki leír a kudarcaid miatt, de Valaki nem. És ha ott maradsz a közelében, akkor időben, kapcsolatokban, távlatokban és lehetőségekben úgy összehozza ezeket a javadra, hogy az lenyűgöző. Ez a minden(re) (ki)ható szeretet. Aztán te is így próbálsz viszonyulni másokhoz. Kapunk és adunk.