Közvetlenül azután, hogy Zakariás Isten ígéretéről szól – miszerint kiárasztja népére „a könyörületesség lelkét” –, azzal folytatja, hogy az emberek arra tekintenek, „akit átszögeztek” (Zak 12,10). Több száz évvel azután, hogy Zakariás mindezt lejegyezte, a rómaiak bevezették a felforgató tevékenységek visszaszorítására a keresztre feszítés kivégzési módját. Ennek során a bűnözőket odaszögezték a kereszthez, és gyakran napokig hagyták őket ott függve szenvedni, mígnem a sokféle trauma a halálukat okozta (Zsolt 22,17).

A kereszt a legnagyobb szégyen jelképe volt. Az elítélt bűnöző nyilvánosan közszemlére téve, meztelenül szenvedett hosszasan, miközben ki volt szolgáltatva a tömeg gúnyolódásának vagy éppen a szenvedés borzalmai miatti szörnyülködő megnyilvánulásainak. Hihetetlennek, sőt lehetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy az, aki szavával teremtette az egész világot, maga is elszenvedte a halál e borzalmas formáját. A kereszten föláldozta magát az emberiség bűnéért. Két bűnöző között feszítették keresztre, ő pedig utat nyitott az embernek Isten felé.

Jézus kivégzése során a zsidó vezetők azt kérték, hogy törjék el a lábszárcsontját, hogy hamarabb bekövetkezzen a halála, ugyanis azt akarták, hogy a holttestek ne maradjanak szombatra a kereszten. Pilátus engedélyt adott erre. De miután a katonák eltörték a két másik elítélt lábát, észrevették, hogy Jézus már nem él, ezért nem törték el a lábát, hanem az egyik katona Jézus oldalába döfte a lándzsáját (Jn 19,33–34). János – aki jól ismerte Zakariás könyvét – saját szemével látta az eseményeket (19,35). Evangéliumában rámutat, hogy Jézus keresztre feszítésének egyetlen mozzanata sem volt véletlen. Amikor látta, hogy a lándzsa átszúrja Jézus oldalát, eszébe jutott Zakariás próféciája. Isten saját szavát teljesítette be Fia halálának minden egyes körülményével (19,37).

Természetesen Jézus nem maradt halott. János sok mindent elmondott Isten népének a kereszt után feltámadt és élő Jézusról. Amikor János a feltámadt Krisztus visszatéréséről ír, így fogalmaz: „Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték…” (Jel 1,7; a kiemelés utólagos.) Az átszegezett, átszúrt, keresztre feszített és feltámadt Krisztus vissza fog térni, hogy uralkodjon népe felett örökké.

Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.

ZAKARIÁS 12,10