Amire Isten hív bennünket, az általában nem könnyű. Ámósz esetében is így volt ez. Az Úr arra hívta el Ámószt, a tekóai pásztort (Tekóa egy Betlehemtől mintegy tíz kilométerre délre fekvő település volt), hogy hagyja el otthonát, amely a déli országrészben, Júdában volt, és menjen Izráelbe, az északi országrészbe, és ott hirdesse Isten ítéletének az üzenetét. Azonban Ámósz kemény prófétai üzenete nem Izráellel, hanem a szomszédaival kezdődött.

Képzeljük csak el a mosolyt az izraeliták arcán, amikor Ámósz sorjában Isten ítéletét hirdette meg Arám és fővárosa, Damaszkusz felett (Ám 1,3), Filisztea és főbb városai felett (1,6–8), Fönícia és legnagyobb városa, Tírusz felett (1,9–10), Edóm (1,11–12), Ammón (1,13–15), Móáb (2,1–3), sőt Júda felett (2,4–5)! Ezek az országok – Fönícia kivételével – immár nemzedékek óta Izráel ellenségei voltak.

Az Ámószra bízott prófétai üzenetek közül azonban a legtöbbet Izráelnek szánta Isten. Lehet, hogy Izráel először megörült Ámósz üzeneteinek, de a folytatás bizonyára nem tetszett nekik annyira.

Jézus erős szavakkal bírálta kora vallási vezetőit, akik oly könnyen mondtak ítéletet mások felett anélkül, hogy előtte önvizsgálatot tartottak volna. Jézus azt mondta: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.” (Mt 7,1–2) Jézus egy – híressé vált – hasonlattal folytatta. Azt mondta hallgatóinak, hogy ne nézzék a szálkát testvérük szemében, miközben a sajátjukban nem veszik észre a gerendát (7,3–5).

Jézus soha nem érzett örömöt mások bűne láttán, és soha nem örült a bűn miatt várható büntetésnek sem. Ellenkezőleg, gyászolt Isten közelgő ítélete miatt. A Mt 23. fejezetében azt olvassuk, hogy Jézus sír Jeruzsálem hamarosan bekövetkező pusztulása miatt, melyet ő már előre látott. Jeruzsálem lakói megölték a prófétákat, és megkövezték azokat, akiket Isten küldött hozzájuk, hogy figyelmeztessék a várost (23,37–39), ezért ítélet várta őket. Jézus szívének fájdalma megmutatkozott akkor, amikor azzal az ítélettel szembesítette az emberiséget, amely a bűn miatti romlottság következtében vár rá.

Jézus nem azt mondta, hogy hagyjuk figyelmen kívül a bűnt; egyáltalán nem! Jézus mindig nagyon komolyan vette a bűnt. Azonban követőit arra tanította, hogy először saját lázadó szívüket tegyék rendbe, mielőtt mások elégtelenségeivel foglalkoznának. Ámósz üzenete Izráel számára nagyon hasonló volt ehhez. Arra hívta fel a népet, hogy elsősorban a saját bűnösségükkel nézzenek szembe, és ne a körülöttük élő népek bűneivel foglalkozzanak.