A 133. Zsoltár örökérvényű ígérete szerint egységből fakad az áldás és az élet. Ez egy minőségi kapcsolat, amit minden hívőnek mélyen meg kell értenie. Egy olyan családban vagyunk testvérek, amelyet Isten talált ki, és ő fogadott be ebbe bennünket. Emiatt egyikünk se lehet büszke vagy rátarti, ez színtiszta jóindulatból történt. Megkegyelmezett nekünk, nem fognak az elkövetett bűneink miatt elítélni, és befogadott az övéi közé. Ha nevünk, rangunk vagy befolyásunk lesz, akkor sem vagyunk különbek senkinél, viszont ilyen helyzetben kiemelt lehetőséget kapunk, hogy másoknak szolgálhassunk.

„De ki az én felebarátom?” hangzott a kérdés Jézus felé, és mi is megkérdezhetjük, hogy „De ki az én testvérem?”. Ezt a kérdést nem nehéz megválaszolni ott, ahol folyamatosan veszélyben vannak a keresztények. Becslések szerint 200 millió hívő él ilyen helyzetben. Ennek talán a fele Kínában, a földalatti egyházban. Ott a csúcsvezetők zöme húsz évet ült már a hite miatt börtönben. Még az enyhe üldözés is kiválogatja a hívőket, mint ahogy történt a szocializmus idején hazánkban is. Egyszerűen lehetett tudni, hogy kik a hívők, mert ők aktívak voltak, és emiatt figyelte is őket a rendőrség. Mert akkor hivatalosan nem volt Isten. Persze ez őt nem korlátozza, sőt nevet az ilyen próbálkozásokon, de ez volt a közeg, amiben élt az ország. Érdekes, hogy a kontroll embereit nem a tanításaink érdekelték, sem a liturgiánk. Igazából tőlük lehetett megtanulni, hogy mi köt össze bennünket. Azoktól tartottak, akik szerették Jézust, mert az ilyeneket nem lehetett leállítani. A különböző egyházakban, gyülekezetekben levők pedig tudták, hogy kik még ilyen belső hajtásúak, és hovatartozásuktól függetlenül összetartozónak érezték egymást. Ha téged is felkeresnek detektívek a munkahelyeden, a te telefonodat is lehallgatják, s ha hozzád is küldenek besúgókat, akkor ezek nagyon szép egységet hoznak létre a többiekkel.

Ám ha nincs ilyen összeterelő körülmény, akkor is ennek az egységnek belülről kell fakadnia. Aki hisz Jézusban, az az én testvérem, és innentől fogva adódnak a lehetőségek, hogy összefogjunk. Ez pedig átível felekezeteken, országhatárokon és földrészeken is. Pillanatok alatt nagyon közel érzed magad hozzá, pedig most találkoztok először. A legtöbb lehetőség persze mindenkinek a saját közösségében van, ahol vannak szimpatikus társai és kevésbé azok is. Tanuljuk a szeretetet. Az egység értelmi és érzelmi kérdés is. Az értelmünk megérti, hogy szövetséges társak vagyunk, ugyanaz a vérrel írt papír köt Hozzá és egymáshoz. A szövetség ad és táplál befelé, és véd kifelé. Ez nagyon mély összetartozás. Valahol ezt értették meg a törzsfők, és így fogtak össze, és tartották is magukat ehhez. Ebből született az országunk, és lett egy nép. Mi is egy országhoz, Isten királyságához tartozunk, és egy népet alkotunk. Így teheti meg az Ez az a nap, hogy a Király imádatára hív mindenkit, aki őt szolgálja, aki Királynak tartja.

Ez is egy megélése az egységnek. Az érzelmi rész pedig az érzelmi szeretet és a tisztelet. Szeretem a testvéremet, mert ez az egész a szeretetről szól. Pusztán amiatt, mert a testvérem. Ebben a családban ez a szokás. Akit pedig szeretek, azzal összefogok, hogy a Szeretet céljait megvalósíthassuk. Elvinni a Jóhírt azokhoz, aki még nem tudnak róla, vagy rosszul gondolkoznak felőle. Több s ég. Többen vagyunk, s az ég áldása fog érkezni, ha egységbe tudunk kerülni. Szeretni nagyon könnyű, mert a legjobb érzés, az egység pedig gyönyörű. Nem egyformaság, hanem a különbözőségek harmóniája, mint a hangszereké egy szimfóniában. Mert mi játszhatjuk a társadalomban a legszebb zenét, ami tele van élettel. Fentről érkezik, mi élvezzük, továbbadva pedig gyógyító hatású. Óriási lehetőségek vannak még az egységünkben. Tárjuk fel mindet.