Végeredményben ez az egyik legnagyszerűbb történet, amely világosan mutatja Istennek a szövetséghez való hűségét, és egyben előrevetíti, hogy miként tervezi megmenteni a világot. Az 1Móz 3,15 versében Isten ígéretet tett arra, hogy elpusztítja a gonoszt, és megváltja az emberiséget az asszony utódja révén.

Ebben a történetben Isten Ábrahám hűségét teszi próbára azzal, hogy valami elképesztő dolgot kér tőle: áldozza föl saját fiát, Izsákot égőáldozatként. Ábrahámnak volt ugyan másik fia is, Izmael, de Izsák volt az az „egyetlenegy” fiú (1Móz 22,2), akinek Isten minden ígérete szólt, hiszen őt szülte Sára. Izsák képviselte Isten ígéreteinek a folytonosságát, neki kellett továbbvinnie az áldást, amelyet Ábrahám utódai minden nép számára közvetítettek (12,1–3), és egyedül rajta keresztül valósulhatott meg az a legfőbb ígéret, hogy Isten elpusztítja a gonoszt a világban (3,15). Izsák életében minden Isten természetfeletti tervéről és gondoskodásáról szólt. Bármily lehetetlen volt is, Ábrahám felesége, Sára kilencvenévesen esett teherbe, és szülte Izsákot (17,17). És most Isten – mindannak ellenére, hogy mit is jelentett Izsák – azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza föl szeretett fiát.

Hogy Ábrahám és Sára számára milyen terhet jelentett ez a parancs, azt elképzelni is nehéz. De micsoda erővel mutatja nekünk azt, amit Isten tett az ő Fiával – értünk! Keveset tudunk meg arról, mit is gondolhatott Ábrahám vagy a fiú édesanyja. Csak az apának az Isten parancsa iránti feltétlen engedelmességéről olvasunk (22,3). Ábrahám ráhelyezte az áldozathoz való fát a fia hátára, és Izsák vitte azt egészen az oltárig. Izsák nem értette, mi történik. „Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány?” Itt Ábrahám Isten gondoskodásába vetett hite villan fel egy pillanatra, amikor azt feleli, hogy „Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról” (22,7–8; a szerző kiemelése).

Ábrahám megértette – csakúgy, mint később Pál apostol –, hogy Isten azért tartja be az ígéreteit, hogy a saját igazságát fenntartsa. Jézus áldozata Istennek nemcsak azt az ígéretét teljesítette be, hogy elpusztítja a gonoszt, és megmenti a világot, hanem egyszersmind bizonyította Isten igazságát is azáltal, hogy az egész világ bűnéért gondoskodott a bűnhődésről. Ahogy Isten maga adta oda Jézust, hogy saját igazságát demonstrálja, és hogy magára vegye a büntetést, amelyet mi érdemeltünk, úgy gondoskodott ő maga az áldozati bárányról, hogy megtartsa ígéretét azáltal, hogy Izsákot életben hagyta.