Az ember természete szerint védekező álláspontra helyezkedik mindennel szemben, ami veszélyezteti jólétét vagy renoméját. Senki sem szereti, ha valamiért felelősségre vonják, mert a hibáztatás bűnt olvas a fejünkre, ha pedig bűnösök vagyunk, akkor tökéletlenek. Az ember azonban szeret tökéletesnek látszani, vagy legalábbis úgy véli, hogy nem ő jelenti a legnagyobb problémát.

Ezékiel erőteljesen hirdette a bűnről, ítéletről és helyreállításról szóló üzenetet – nemcsak az egész népre tekintve, hanem az egyes emberek felelősségét hangsúlyozva. Amikor Ezékiel az emberek bűnéről beszélt, akkor ösztönösen igyekeztek másra, például elődeikre terhelni a felelősséget. Azt mondták, hogy ők most annak a levét isszák, amit elődeik rontottak el. Ezékiel visszautasította a 18,2 versben idézett, népszerű közmondást, amely azt fejezte ki, hogy a gyermekeknek kell megfizetniük szüleik tetteinek az árát. Szüleikre próbálták meg ráterhelni a felelősséget, hogy ne nekik kelljen viselniük azt a közelgő ítélet idején. Ezzel szemben Ezékiel az egyéni bűnt és felelősséget, valamint az egyéni igaz létet és megváltást hangsúlyozta. Az Ez 14,14 és 14,20 versében a próféta megjegyzi, hogy még Nóé, Dániel és Jób sem voltak képesek önmagukat megváltani. Közelgett az idő, hogy elérkezzen Jézus, a legfőbb Megmentő, de még az ő eljövetelekor és azóta is ki-ki maga felel(t) azért, hogy miként válaszol hívására.

Isten népe sok nemzedéknyi bűn és Isten elleni lázadás következményei alatt nyögött. Így aztán sokkal egyszerűbbnek tűnt elődeiket hibáztatni azért, hogy ilyen nehéz helyzetben vannak, mint belátni a felelősségüket saját bűneiket illetően, és fölismerni, hogy mivel járultak hozzá ők maguk e helyzet kialakulásához. Isten emlékeztette rá népét, hogy az elődök bűnei miatt átélt nehézségek és a saját bűnökért elszenvedett ítélet nem ugyanaz. Bár nagyon szerencsétlen dolog, hogyha az ember mások által elkövetett bűnök miatt szenved, Istennél ez nem mentség arra, ha valaki a saját életében szándékosan vétkezik.

Isten mindenkit arra szólít föl, hogy vállalja a felelősséget, bánja meg a bűnt, és fogadja el a teljes életet. Keresztelő János üzenete sok tekintetben hasonló volt Ezékiel prófétáéhoz: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mt 3,2; vö. Ez 18,30.) Isten a bűnbánatra válaszul új szívet és új lelket ad (18,31). Ezékiel arra hívta meg az embereket, hogy forduljanak Istenhez, és éljenek (18,32). Jézus azért jött, hogy az ember élhessen, méghozzá igazán teljes életet (Jn 10,10).

1Így szólt hozzám az ÚR igéje: 2Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?! 3Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! 4Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

 EZÉKIEL 18,1–4