A szövetségen alapuló istentisztelet a szövetség megtartójának ígérete körül forog. A zsoltáros arra kéri Istent, hogy emlékezzen mindenre, amit Dávid elszenvedett annak érdekében, hogy a szövetség ládáját Jeruzsálembe vihesse. A Jeruzsálembe érkezés előtt a láda Kirjat-Jeárimban volt hosszú éveken át, rejtetten.

Amikor Dávid királlyá lett, nyugalmasan élhetett volna. De ő azt szerette volna, ha Istent tiszteli az ő népe, és ezért komoly áldozatokat hozott. Megesküdött, hogy lakhelyet talál Jákób erős Istenének (Zsolt 132,1–5). A 2Sám 6. fejezetében Dávid valóra is váltotta ezt az ígéretét. Egy meglehetősen nehéz utazást követően – amelyben Uzzá a halálát lelte – a láda megérkezett Jeruzsálembe. Ekkor nagy ünneplést rendeztek. Ez a zsoltár arra kéri az Urat, hogy Dávidért emlékezzen meg erről.

A zsoltár szerzője (talán Salamon) azt kérte: „Szolgádért, Dávidért ne fordulj el fölkentedtől!” (132,10) Ez a szövetséghez tartozó nyelvezet. A zsoltár első fele arról az ígéretről szól, amelyet Dávid tett Istennek, a második fele pedig bemutatja azt az ígéretet, amelyet Isten tett Dávidnak.

Szokása szerint Isten sokkal többet adott, mint amit a zsoltáros kért. Ha Isten megesküszik valamire, amellett mindig kitart. Isten megígérte, hogy Dávid egyik utódát ülteti a trónjára (132,11). Ha Dávid fiai megtartják Isten szövetségét és intelmeit, akkor utódaik örökkön örökké uralkodni fognak (132,12).

Viszont ma azt látjuk, hogy Dávid egyetlen utóda sem ül a szó szerint vett Izráel szó szerint vett trónján. Akkor mit akar jelenteni Istennek ez az ígérete? Volt-e Dávidnak olyan utóda, aki maradéktalanul megtartotta a szövetséget?

Igen; Dávidnak volt egyetlen olyan utóda, aki megtartotta a szövetséget, és aki méltó arra, hogy örökké uralkodjék. Most, ebben a pillanatban is uralkodik. Isten Jézus személyében teljesítette be ígéretét. Jézus most az Atya Isten jobbján ül, és közbenjár gyermekeiért.

A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól!

ZSOLTÁROK 132,10