Isten prófétája kénytelen volt Isten „pártütő” népéhez szólni. Az Úr egy mondaton belül kétszer is használta ezt a kifejezést a Babilonban élő foglyok közösségére, akik között Ezékiel szolgált. Nem hallgattak a próféta szavára, és nem törődtek azzal sem, amikor jelképes cselekedetekkel próbálta bemutatni a közelgő ítéletet.

Minden emberben ott van a szívbeli lázadás Isten ellen. A „pártütő” szó és a vele rokon értelmű kifejezések az egész Szentírásban az emberi szív bűn miatti állapotát írják le. Azt jelölik, amikor valaki makacs büszkeséggel lázad a tekintély ellen (5Móz 21,18). Ezékiel Izráelt több ízben is pártütő népnek nevezi; ezzel azt fejezi ki, hogy tudatosan engedetlenkednek, és következetesen elutasítják Isten üzenetét, amelyet Ezékiel közöl (Ez 2,3–8). Ezek az emberek egyáltalán nem óhajtották Isten életük fölött gyakorolt hatalmát.

Jézust egész életében lázadónak tartották. A vallási vezetők azzal vádolták, hogy lázadást szít a nép körében (Lk 23,1–2.13–14). Ők létrehozták a maguk vallásos rendszerét, hogy azon keresztül tartsák a kapcsolatot Istennel. A bűn problémájának a kezelésére kitalált emberi megoldásuk nem hagyott teret Jézusnak. Amikor Jézus eljött, és a megtérés evangéliumát kezdte hirdetni, a vezetők gyűlölték érte, mert ezzel Jézus azt mondta, hogy az ő vallásos rendszerük elégtelen. Jézust elfogták, megvádolták és halálra ítélték. Amikor keresztre feszítették, két lázadó között függött (Mt 27,38.44).

Az egészben az az ironikus, hogy Jézus volt a legtökéletesebb példája annak, hogy milyen az, amikor valaki egyáltalán nem lázad. Engedelmesen vállalta a halált a bűnösökért való engesztelésül. Nem volt bűnös, de önként föláldozta életét mindazokért, akikben valaha is megfogalmazódott bármiféle lázadó gondolat, vagy bármikor is lázadtak életükben. Ahhoz, hogy olyan életünk legyen, amelyet valóban életnek lehet nevezni, egyedül arra van szükségünk, hogy higgyünk Jézusban (1Tim 6,19). Jézus élete tökéletes összhangban volt az Atya Istennel minden tekintetben. A Jn 5,19 versében kijelenti, hogy ő csak azt teszi, amit az Atyától lát. Amikor követőit imádkozni tanította, azt mondta, hogy így imádkozzunk az Atyához: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6,10)

Isten Ezékielt és Jézust is azért küldte, hogy a lázadó néphez szóljanak. Jézus egy tökéletes ember volt, aki az Isten iránti tökéletes engedelmességben élte az életét olyanok érdekében, akik ezt nem érdemelték meg. Dacos lázadásukkal szemben Isten ellenlázadást szított; a szeretet háborúját indította meg az emberi szívek torz vágyaival szemben.

Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez.

EZÉKIEL 12,2