Dávid mégis megbocsátott Abnérnak, és észszerű szövetséget kötött vele. Ezzel szemben Jóáb gyűlölte Abnért, mert Abnér megölte a testvérét. Ezért Jóáb meggyilkolta Abnért. Talán érthető, hogy Jóáb meg akarta bosszulni testvére halálát, de Dávidnak is lett volna oka a bosszúra. Mégsem volt ilyen szándéka. Sőt amikor Abnér halálhírét vette, sírásra fakadt. Gyászolt, ennek kifejezéseként zsákruhát öltött, és sírt Abnér sírja fölött (2Sám 3,31–32). Izráel népe megdöbbent Dávid reakcióján, és próbálta rávenni őt arra, hogy egyen (3,35). Dávid azonban emlékeztette őket, hogy egy nagy embert veszítettek el, akire mindenkinek tisztelettel kell emlékeznie (3,36–39). Dávid nem úgy bánt Abnérral, ahogyan – bűne miatt – megérdemelte volna, hanem értékelte az életét.

Sokkal meglepőbb, hogy Isten mennyire kegyelmes az emberhez bűnei ellenére is. Isten mindent tud, pontosan ismeri minden ember szívének az összes lázadó gondolatát. Semmi sem marad rejtve előtte (Zsid 4,13). Isten tökéletesen ismer minden bűnt, amelyet az emberek el akarnának rejteni előle. Ennek ellenére Isten kifejezetten úgy döntött, hogy megbocsátja a bűnt, és ha valaki Jézusban bízik, annak minden bűnét eltörli (Ézs 43,25).

A bűnbocsánat nem azt jelenti, hogy Isten szemet huny az emberi vétkek fölött. Pontosan ismeri népének hűtlenségét, ennek ellenére megbocsát. Kegyelmének tudatos megnyilvánulása, hogy olyan messzire veti el a bűnt, amilyen távol van napkelettől napnyugat (Zsolt 103,12). Ha Isten igazságos, akkor hogyan teheti ezt meg? Pál a Róm 3,25–26 versében válaszol erre a kérdésre. Isten igazságos, ugyanis nem hagyja figyelmen kívül a bűnt, hanem az érte járó büntetést saját Fiára, Jézusra terhelte rá. Mivel Jézus eleget tett Isten haragjának, mindazok, akik Jézust ismerik, Isten előtt igazak lehetnek. Így tehát Isten nem úgy bánik gyermekeivel, ahogyan megérdemelnék, hanem kegyelmével és irgalmával halmozza el őket.