Az emlékezés nagyon fontos téma az egész Szentírásban. A szerzők állandóan arra szólítják föl Isten népét, hogy emlékezzenek az ő hűségére. Figyelmeztetik a nemzeteket, hogy emlékezzenek az Úrra, és forduljanak hozzá (Zsolt 22,28). Ezzel szemben az Urat arra kérik, hogy ne emlékezzen a bűnre, hanem inkább jóságát éreztesse, és árassza ki áldását (25,6–7). Isten népének az életében az emlékezés elmulasztása a bűn és a lázadás ördögi körét indítja el (Ézs 57,11).

Amikor a nép megfeledkezett Istenről – jelleméről és hozzájuk való hűségéről –, mindig temérdek bűn jelent meg az életükben. Leginkább az, hogy Isten népe elkezdte a körülötte élők bálványait követni. Ezek a hamis istenek sokkal kézzelfoghatóbbnak, valóságosabbnak és közvetlenebbül elérhetőnek tűntek. Látni és érinteni lehetett őket. Furamód, noha ezeknek az isteneknek a lényege anyagi volt, mégsem voltak képesek megszólalni vagy bármit is tenni az emberért. Jahve ezzel szemben nem emberi kéz alkotása, viszont hatalmas tetteket vitt végbe népe érdekében. Izráel népe újra és újra emlékeztetőt kapott, hogy ezt el ne felejtse.

Milyen feledékeny Isten népe a Szentírás igazságait illetően! Ezért van az, hogy képtelen szilárdan Isten ígéreteire támaszkodni (1Kor 15,1). Elfelejti az Úr jóságát és Igéjét. Elfelejti emberi esendőségét, korlátait és azt, hogy mennyire hajlamos a saját feje után menni. Megfeledkezik arról, hogy mennyire vágyott az Úr után, és elfelejti azt az áldott élményt, hogy milyen volt a közelében lenni. Isten ismeri népe korlátait, és úgy tekint feledékenységükre, mint olyan további okra, amely miatt rászorulnak kegyelmére. Ezért gondoskodik az eszközről, Krisztus Lelkéről (Jn 14,26), aki segít a mi emberi gyengeségünkön, és emlékeztet Isten dolgaira.

Az evangélium jó híre az, hogy Jézus emlékszik a szövetségre, amelyet Isten kötött népével, és közbenjár érte, még ha népe hűtlenkedik is (Zsid 7,24–25). Jézus mindenkor emlékezik, és emlékezteti az Atyát gyermekeinek tett ígéreteire. Jézus emlékezik, és emlékeztet, hogy a tartozás rendezve van halála és feltámadása által. Jézus emlékezik, és emlékezteti gyermekeit a hit útján a Szentlélek által, hogy ne feledjék Isten jóságát, és az ő útját kövessék. A Szentháromság Isten emlékezik, mert Jézus közbenjár értünk, és folyamatosan hivatkozik az általa végbevitt elégtételre (Róm 8,26–30).