Az Efezus 4,17–24 versei a hívők és a hitetlenek között lévő éles ellentétről beszélnek, mivel Pál arra biztatta az efezusi gyülekezetet, hogy éljenek Isten gyermekeihez méltón. A keresztények megvilágosodtak, felébredtek a sötétségből és azokból az esztelen vágyakból, amelyek a nem keresztényeket emésztik. Pál apostol szerint a nem hívők hiábavalóságban járnak (Ef 4,17), értelmükre sötétség borult (4,18), „elidegenedtek az Isten szerinti élettől” (4,18), tudatlanok (4,18), tisztátalanok (4,19), és tele vannak nyereségvággyal (4,19). Isten gyermekei viszont nem ilyenek. Ezek a leírások a hívők „ó emberére” vonatkoznak, Krisztushoz azonban semmi közük (4,21–22).

A hívő állapota gyökeres változáson ment keresztül – régiből új lett, a halál és a vakság helyén élet és világosság fakadt. A hívő új identitásának ez a gyönyörű ajándéka azonban nem csupán az ő javát szolgálja. Isten előtti új pozíciója kötelezettségekkel is jár, ahogyan a 4,28 versben áll: Pál azt parancsolta a hívő tolvajnak, hogy többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzon saját kezével, hogy áldás lehessen mások számára. Vagyis a volt tolvaj elnyerte a megváltás áldását, és ezért kötelessége lett, hogy áldássá váljon mások számára.

Alább felsoroljuk az új élet áldásait azokkal a kötelezettségekkel együtt, amelyek kapcsolódnak a hívő Isten gyermekeként betöltött helyzetéhez.

A keresztény élet áldásaiA hívő kötelezettségei
• Isten kiválasztotta a hívőt (1,4)
• Bekerült Isten családjába (1,5; 2,19)
• Isten elfogadta (1,6)
• Bűnbocsánatot nyert (1,7)
• Megismerte Isten akaratát (1,9)
• Örökkévaló örökség (1,11)
• A Lélek pecsétje (1,13; 2,18)
• Isten irgalma és szeretete (2,4; 3,17–19)
• Bölcsesség és ismeret (1,17)
• Isteni erő (1,19–20; 3,16.20)
• Lelki élet (2,1.5)
• Az örökké tartó jóság ígérete (2,7)
• A tudat, hogy Istennek a hívőkre vonatkozó terve jó (2,10)
• Egység és békesség minden hívővel (2,11–18; 3,6)
• Mennyei állampolgárság (2,19)
• A hívő Istenhez járulhat Krisztus által (3,12)
• Őrizni a Lélek egységét (4,3–6)
• Ajándékait a gyülekezet javára használni (4,7–13)
• Folyton növekedni és érettebbé válni (4,14–15)
• Elvetni a régi, bűnös életvitelt (4,17–24; 5,2–14)
• Őszintén és tisztán beszélni (4,25.29)
• Azt tenni, amire a Lélek vezeti (4,30)
• Istent követni (5,1)
• Szeretetben járni (5,2)
• Megismerni, mi kedves az Úrnak (5,10)
• Jól kihasználni az időt (5,16)
• Feltöltekezni Lélekkel (5,18)
• Engedelmeskedni egymásnak (5,21)
• Istent dicsőítő házasságban élni (5,22–33)
• Istent dicsőíteni a családi élet minden területén (6,1–4)
• Becsületesen viszonyulni a felettesekhez, a munkahelyen is (6,5–9)
• Erősen megállni a gonosz erőivel szemben (6,10–18)

Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük. Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban. Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

EFEZUS 4,17–24