Ézsaiás az eljövendő Messiásra irányítja Júda figyelmét; azt hangsúlyozza, hogy Isai leszármazottjaként érkezik. Mivel a zsidóság Jézus földi élete idején alaposan tanulmányozta Izráel régi próféciáit, tudták, hogy mi lesz jellemző a Messiásra. Máté is tudott erről a kijelentésről, ezért is tartotta fontosnak, hogy evangéliumát a nemzetségtáblázattal kezdje, és ezáltal rámutasson, hogy Jézus Ábrahám, Izsák, Jákób és Dávid leszármazottja – és így természetesen Dávid apjáé, Isaié is (Mt 1,1–6). Pál szintén megerősíti ezt, amikor a rómaiakhoz írt levelében rámutat, hogy Jézus az, akiről Ézsaiás prófétált (Róm 15,12).

Ézsaiás az ág és a gyökér hasonlatát alkalmazta, hogy kifejezze: az Eljövendő az élet és az áldás forrása lesz, aki elveszi az engedetlenség átkát, és az igazságosságot megvalósítva állít helyre mindent. Ezek a képek az Ézsaiás könyvében szereplő más próféciákkal együtt erőteljes ábrázolást adnak Isten választottjáról, és megerősítik, hogy Isten Igéje az elejétől a végéig igaz.

Az Ézs 11,2 verse azt mondja: „Az Úr lelke nyugszik rajta…” Több evangélium is megemlíti, hogy miután Jézus megkeresztelkedett, Isten Lelke szállt rá (Mt 3,16; Mk 1,10; Lk 3,21–22). Mindegyik beszámolóban azt olvassuk, hogy Isten Lelke galamb formájában érkezett, miközben az Atya Isten kijelentette, hogy Jézus az ő szeretett Fia. Továbbá Ézsaiás azt írja, hogy az eljövendő Messiásnak „a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és hatalom lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke” adatik (Ézs 11,2).

E Lélek által Isten bölcsességét szólja majd, tökéletes összhangban vele (Lk 2,52; 24,44; Zsid 4,15). Isainak ez az ága megtestesíti Isten Lelkének az erejét, és bemutatja, hogy milyenné válhat azoknak az élete, akik arra alapozzák a hitüket, amit ő tett értük. Isten Lelkének az ereje által újjászülethetnek, és ugyanennek a Léleknek az erejéből élhetnek.