Ha valaki megismeri az Urat, az óriási öröm és boldogság. Olyasvalaki énekli ezt a két éneket, akiben túlcsordul az öröm. Az Ézs 12,1–6-ból kiviláglik, hogy milyen az az ember, akit teljesen és tökéletesen magával ragad az, amit Isten tett értünk. Az a tény, hogy Izráel képes volt előretekintve így énekelni, Isten kegyelméről tanúskodik. Éppen aktuális helyzetük ugyanis semmilyen örömre nem adott okot. Lelki és erkölcsi romlottságuk miatt Isten ítélete alá kerültek, de a reménység ígérete megmaradt a jövőre nézve.

Ézsaiás meghirdette, hogy eljön az a nap, amikor Isten hűségét tisztán és világosan meg lehet tapasztalni az eljövendő Messiás révén. Akkor Isten népe örömében fölkiált, mert átéli a meg nem érdemelt kegyelmet. Ezek a dicsőítő énekek annak a maradéknak az élményét fejezik ki, akiket Isten majd összegyűjt a föld széléről is (Ézs 11,12), de illenek azokhoz a mai hívőkhöz is, akik a Jézusban kapott megváltást ünneplik. Az örömteli istendicsőítés az Istennel való bensőséges kapcsolat jele. Istent ismerni, valamint tudni, hogy ő ismer bennünket, nagy örömöt jelentett nemcsak Ézsiás korában, hanem az azóta eltelt századok során is, mind a mai napig.

Ézsaiás leírja azt az örömöt is, amely abból fakad, ha az ember „a szabadulás forrásából” merít (12,3). Lehet, hogy a vizet kútból meríteni fáradságos munka, de a víz mégiscsak az élet forrása. Isten megváltó szeretete hasonlít a vízhez – népe szomjúságát oltja örökké. Azok, akik abból a vízből isznak, amelyet ő ad, életet, örömöt és boldogságot találnak. Az Ézsaiás által e helyütt lefestett örömöt jelképezte a lombsátrak ünnepe; ennek során egész Izráel összegyűlt, hogy megemlékezzen Isten ama ígéretéről és szabadításáról, amikor kihozta őket Egyiptomból, a szolgaságból (3Móz 23,39– 43). Az ehhez kapcsolódó egyik rituálé az volt az ünnep mind a hét napján, hogy a pap vizet merített a Siloám tavából. Tiszta, hűs vizet mertek a gyönyörű, ünnepi aranyvázákba. Közben harsogtak a trombiták, és az egész nép ünnepelt, mert visszaemlékezett arra, amit Isten tett értük a kivonuláskor.

Amikor Jézus egy samáriai asszonnyal beszélgetett egy kútnál, az asszony nagyon kíváncsi volt arra, hogy Jézus miképpen adhatna neki olyan vizet, amely után soha nem szomjazik meg többé (Jn 4,10–11). Jézus azoknak, akik benne hisznek, sokkal többet ad a kútból merített, anyagi értelemben vett víznél. Örök életet kínál. A mai hívők ugyanazzal az örömmel és reménységgel énekelhetnek, amellyel Izráel népe tette a lombsátrak ünnepén, mert Jézus a szabadulás forrása (7,37–38). Az Ézs 12. fejezetében olvasható dicsőítő énekek célja az, hogy erre az ajándékra irányítsák a hívők figyelmét, és hogy másokat is meghívjanak arra, hogy Istenre bízzák üdvösségüket.