Betegsége és gyógyulása után követek érkeztek Babilonból, akiket Ezékiás barátságosan fogadott. Nemcsak fogadta őket, hanem a legapróbb részletig mindent megmutatott nekik az országban. Még palotája legrejtettebb részeit is feltárta előttük, a kincstárát is beleértve.

„Miért ne?” – kérdezhette volna. Hiszen olyan távoli országból érkeztek; ugyan mit árthatnának? Összefoglalva ez volt Ezékiás Ézsaiásnak adott válasza, amikor a próféta kérdőre vonta őt tettéért. Ezékiás meglehetősen földhözragadt és ostoba volt. Ézsaiásnak rossz hírt kellett közölnie vele: meggondolatlan lépésének egy nap majd meglesznek a keserű következményei. Bár Babilon valóban igen messze volt, később tényleg megtörtént, hogy hadserege eljött, legyőzte és kifosztotta Júdát, lakóit pedig elhurcolta. Ezékiás minden kincse, amelyet fölhalmozott, és amelyet óvatlanul, dicsekedve megmutatott a babiloniaknak, végül az övék lesz.

Nemcsak abban mutatkozott meg Ezékiás szűklátókörűsége, hogy idegen méltóságoknak dicsekedett. Amikor Ézsaiás közölte vele, hogy ki fogják fosztani palotáját és az országot, akkor – mint válaszából kitűnik – elfogadta az Úr ítéletét (Ézs 39,8). Még hálás is volt azért a békés időszakért, amelyben a nép élhet még az ítélet bekövetkezte előtt.

Isten az „örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte” (Préd 3,11), de úgy tűnik, nagyon messzire tudunk kerülni attól, hogy elfogadjuk a létezését. Jézus a bolond gazdag példázatában beszélt arról, hogy milyen ostoba dolog csak erre a világra irányítani minden figyelmünket. A példázatbeli gazdag ember egyre nagyobb raktárakat épített, hogy minél nagyobb készleteket halmozzon föl magának, és eszébe sem jutott, hogy az élete akármikor véget érhet. Gondtalanul evett, ivott, jól érezte magát, de Isten elvette az életét (Lk 12,13–21). Az ember halandósága és Isten halhatatlansága arra ösztönöz, hogy lássunk túl az időleges és átmeneti dolgokon. Arra kell összpontosítanunk, hogy mi bizony olyasmit tehetünk, és olyasmiket mondhatunk, aminek örökkévaló hatása lehet – nemcsak a saját lelkünkre, hanem a körülöttünk élőkre nézve is.