Micsoda botrányos bejelentés! Az eredeti olvasók kultúrájában felháborító és botrányos volt azt mondani, hogy az idősebb szolgál a fiatalabb testvérnek. De ha azt nézzük, hogy Isten miként bánik az emberrel, akkor ez a gondolat éppen hogy nem botrányos; sokkal inkább a kegyelem megnyilvánulása (Róm 9,10–13). A kegyelem feje tetejére állítja a megszokott rendet.

A Mózes első könyvében található elbeszélések a korabeli hallgatóságot egyik döbbenetből a másikba ejtették. Persze lehet, hogy a mai modern olvasók már nem érzékelik ezt a döbbenetet, mégis a keresztények számára mélyreható következményekkel bírnak ezek a történetek. Isten azon van, hogy visszaszerezze a népét úgy, hogy folyamatosan körülveszi őket irgalmas szeretetével. Figyeljük meg az alábbi fő üzeneteket Isten botrányos kegyelmének fényében!

Isten állatbőrből készít ruhát Ádámnak és Évának ahelyett, hogy megbüntetné őket (1Móz 3,21). Ádám és Éva halált érdemelt volna lázadásáért (2,17), Isten azonban megkegyelmezett nekik.

Isten Kain helyett Ábelre tekintett (4,4–5). Az is egy példa arra, hogy a fiatalabb nyeri el Isten kegyelmét, hogy Isten Ábel egyszerű, hitből fölajánlott (Zsid 11,4) áldozatára tekint. Ugyanezen találkozás során Kain elárulja magát, és kiderül, hogy a szíve gonosz (1Móz 4,5–7).

Isten megkíméli egy esendő embernek és családjának az életét egy bárka fölhasználásával. Legszívesebben átsiklanánk fölötte, vagy kihagynánk az 1Móz 9,20–27 szakaszát kínos és zavarba ejtő tartalma miatt. Akit itt látunk, szöges ellentéte annak az embernek, akit a szöveg korábban úgy mutatott be, mint aki „kegyelmet talált az Úr előtt” (6,8). Nóé tehát nem azért talált kegyelmet Istennél, mert tökéletes ember lett volna és maradt volna mindig.

Ábrahám egyoldalú szövetséget kapott Istentől. Az ígéreteknek, amelyeket Isten tett Abrámnak az 1Móz 15. fejezetében, fölfoghatatlanok a következményei. Ebből a forrásból fakad a Szentírás minden további része. Ennek az áldott embernek a története azonban távolról sem mondható makulátlannak. Józsué azt írja, hogy Abrám apja idegen isteneket imádott (Józs 24,2), Ábrahám pedig hazudott, hogy mentse az életét (1Móz 12,10–20; 20,2). Isten kegyelme Abrámot sok nép atyjává és az egész világ számára örökkévaló áldások forrásává formálja.

Mózes első könyvének minden egyes története telis-tele van a kegyelem ujjlenyomataival. Minden zűrzavar és szereptévesztés magán viseli a kegyelmes Isten keze nyomát, aki kiárasztja kegyelmét, hogy övé legyen minden dicsőség.

“Az ÚR pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: az egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek.”

1MÓZES 25,23