Az Isten és ember közötti szakadást jelzik a „kerúbok” és a „villogó lángpallos”, amelyek távol tartják az embert az élet fájától (1Móz 3,24). Így aztán Isten jelenléte a gyülekezet sátrán keresztül lakozott a nép között. Abban is megvolt a szimbolikus válaszfal a nép és Isten szent dolgai között. A szent sátoron belül függöny jelezte azt a határt, amelyen túlra nem lehetett belépni. Csak bizonyos embereknek volt szabad a függöny mögé bemenniük, és nekik is csupán meghatározott időpontokban és részletes előírások betartásával.

A 4Mózes 4,21–26 versek azoknak a függönyöknek a leírását tartalmazzák, amelyek határt szabtak a legszentebb hely és az azon kívül eső területek között. Gérsón fiainak a feladata volt ezeknek a függönyöknek a szállítása és elhelyezése. Amikor ezek a függönyök a helyükre kerültek, onnantól azt jelezték, hogy Isten tere el van különítve. Továbbá azt is kifejezték, hogy az embernek különböző szakaszokon kell átmennie, mielőtt Isten jelenlétébe léphetne. Hosszú folyamat vezetett odáig, hogy végül az ember megtapasztalhassa Isten jelenlétét. A függöny egyértelművé tette, hogy Isten szent, más, mint az ember, és áldozat bemutatása nélkül megközelíthetetlen a bűnös ember számára.

Ezeket a válaszfalakat Jézus keresztáldozata lebontotta. Jézus halálának a pillanatát egy döbbenetes jelenség kísérte. A templom hatalmas kárpitja „felülről az aljáig kettéhasadt” (Mk 15,38), ami azt jelezte, hogy Isten megnyitotta az utat az ember előtt, hogy az ő jelenlétébe léphessen. Innentől kezdve az Isten képét hordozó embernek nem kell távol megállnia, egy fallal elválasztva, hanem Krisztus érdeméért újra Isten jelenlétében élhet. Pál ehhez még azt is hozzáteszi, hogy Krisztus megváltó műve „ledöntötte a válaszfalat, az ellenségeskedést”, amely a különféle embereket egymástól elválasztotta (Ef 2,14). Így aztán nemre, fajra vagy más tulajdonságra való tekintet nélkül minden ember egy népként léphet be Isten jelenlétébe. Ott pedig nem válaszfalakkal találják szembe magukat, hanem a Megváltóval, aki szeretettel fogadja a bűnösöket, és meghívja őket a jelenlétébe, istentiszteletre.

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Számold össze Gérsón fiait is nagycsaládonként és nemzetségenként. Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy a kijelentés sátránál végezzenek szolgálatot. Ez a gérsóni nemzetségek dolga, amit tenniük és vinniük kell: Ők vigyék a hajlék sátorlapjait, a kijelentés sátrát, ennek a takaróját, az azon levő delfinbőr takarót, a kijelentés sátrának a bejárati függönyét, az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapubejáratának függönyét, ezeknek a köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell.

4MÓZES 4,21–26