Isten vár. Az Ézsaiás 65 első versei azt mondják el, hogy Isten nagyon szívesen fogadja azokat, akik hozzá térnek. A történelem folyamán végig könyörgött, hogy akik hallják a szavát, azok forduljanak felé, és térjenek hozzá. Isten megmutatta igaz jellemét a természet révén (Róm 1,20), Mózes törvényén keresztül (2,12–13), valamint az emberi lelkiismeret szavában is, amely Isten igazságáról és szentségéről tanúskodik (2,14–15). Karja kitárva, meghívása áll, annak ellenére, hogy az ember minduntalan elfordul tőle, és a saját tetszése szerint él.

Hiába kész Isten arra ma is, hogy elfogadja azokat, akik hozzá térnek, az ember csökönyösen ragaszkodik öntörvényűségéhez. A maga útját akarja járni, ahogyan Pál apostol – Ézsaiás próféta szellemében – fogalmaz: „Nincs egy igaz sem, nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent. Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.” (3,10–12) De Isten szeretete erős, és továbbra is szeretne népe között lakni. Ezért megmenti népét az ítélettől akkor is, ha nem keresik őt (Ézs 65,1). Neki van hatalma arra, hogy összetörje a bűn bilincseit, és megnyissa a szemét azoknak, akik vakok rá, hogy fölismerjék szeretete szépségét. A megtérésre a Szentlélek ereje tesz képessé, aki meggyőzi az embert saját bűnösségéről, Krisztus igazságáról és arról, hogy szükségünk van rá.

Ez a bűn igazi veszélye. Az emberiség oly elvakult, és oly mélyen megromlott a bűn miatt, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten Lelke ébressze rá még arra is, hogy milyen elveszett. Isten a Szentlélek munkája révén töri át a bűn vakságának sötétjét, és mutatja meg Jézus Krisztus evangéliumának világosságát. Még ha nem kerestük is őt, ő már régen keresett bennünket. Még ha nem hívtuk is, ő megtalált és hazavezetett. Amikor Isten ítélete végül eljön, azoknak, akiket megváltott, már csak az a dolguk, hogy teljesen elmerüljenek abban a kegyelemben, amely megmentette őket. Egyedül Jézust illeti minden tisztelet a megváltásért, de övé a tisztelet az ítélet során is.

1Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! – mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. 2Kitártam kezemet naphosszat az engedetlen nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem a saját feje után. 3Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. Kertekben mutatnak be áldozatot, téglaoltárokon tömjéneznek. 4Sírkamrákban üldögélnek, kriptákban töltik az éjszakát, disznóhúst esznek, és undorító moslék van az edényükben. 5Azt mondják: Maradj távol, ne közelíts hozzám, mert én szent vagyok! Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz füstje csavarná orromat.

ÉZSAIÁS 65,1–5