Talán felmerül a kérdés: „Hogyan lehet felfogni egy ilyen hatalmas történetet? Hol vágjak bele, hogy jobban megérthessem a Biblia teljes üzenetét?” A Bibliát úgy lehet a legjobban megérteni, ha hatfelvonásos történetként tekintünk rá: Kezdetek. Lázadás. Nép. Megváltó. Egyház. Örökké. Ha futó pillantást vetünk ezekre a felvonásokra, mindegyikben megláthatjuk Jézust.
Minden történetnek van kezdete.
Minden filozófusnak, tudósnak, civilizációnak, költőnek, vallásnak és hétköznapi embernek is van egy története a kezdetekről.
Jézus követőiként a mi történetünk egy teremtő Istennel kezdődik. A szöveg alátámasztja, hogy Isten az ő képére teremtett bennünket, tehát eredetünk egy fenséges Isten elméjére vezethető vissza. Minden, ami szép, lelki, csodálatos és örökkévaló bennünk, annak az isteni képmásnak köszönhető, amely kezdettől átszőtte a lelkünket.
A három-egy Isten („Teremtsünk embert a magunk képére”, 1Móz 1,26) a Fiún keresztül munkálkodik, hogy mindent létrehozzon. „Mert benne [Jézusban] teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett.” (Kol 1,16)
Kezdetben teremtett Jézus mindent.
Minden történetben van egy probléma. Az emberiség problémája a bűn.
Noha Ádám és Éva Isten jóságából fakadóan a paradicsomban élhetett, szabad akaratuk volt. Úgy döntöttek, megpróbálnak Istenhez hasonlóvá válni, és ez testi-lelki halált eredményezett. Súlyos következményeket kellett elszenvedniük, az emberiség pedig elszakadt Teremtőjétől. Isten azonban irgalmából feláldozott egy állatot, és elfedte a férfi és a nő mezítelenségét. Ez az elfedezés kiábrázolta azt, ami később következett be – a Jézus Krisztus áldozata útján elnyert bűnbocsánatot és igaz életet.
Amikor az emberek fellázadtak, Isten már beindította üdvtervét Jézus Krisztus által.
Minden történetnek vannak szereplői – akikre a kibontakozó dráma kihat.
A bukás eredményeként az emberiségnek mindenféle nehézséggel kellett megküzdenie. Isten azonban nem hallgatott. Ábrahámon keresztül elrendelt egy saját népet – egy különleges, kiválasztott népet, amely bizonysága lehet a földön az ő hűségének. Isten áldásokat árasztott rájuk, ők mégis folyton bűnös utakat választottak. Újra meg újra elutasították Istent, döntéseik pedig végül elnyomáshoz és veszteséghez vezettek. Ilyenkor mindig segítségül hívták azt az Istent, akiről megfeledkeztek, Isten pedig mindig irgalmat tanúsított irántuk.
Isten a halál és pusztulás gonosz körforgásának minden egyes állomásánál kihirdette egy prófétán keresztül az eljövendő Megváltót, Jézus Krisztust.
Minden történetnek van egy hőse. Ebben a történetben őt Jézusnak hívják.
A Biblia azt mondja, hogy amikor eljött az idő teljessége, megszületett egy istállóban az Isten által megígért Megváltó. Jézus megtette, amit senki más nem tudott megtenni: véget vetett az áldozatok és szertartások rendszerének. Egyszer s mindenkorra kiengesztelte Isten haragját kereszthalála által, megnyitva az utat, hogy a lázadók hazatérhessenek a békességszerző Atyához.
A bölcseket csillag vezette Krisztus születésének helyére, ám a történelem már az idők kezdetétől fogva Jézusra mutatott. Jézus az, akit Isten elrendelt és felkent. Ő az út, az igazság és az élet. Mindenki általa jön az Atyához (Jn 14,6).
Minden történetnek van hatása.
Az egyházat olyan emberek alkotják, akiket Jézus megváltott és átformált, hogy vele együtt végezzék küldetését életükkel.
Miután Jézus feltámadt a halálból, és felment a mennybe, elküldte a Szentlelket, hogy megszülethessen egyháza. Sokféle méretű és típusú gyülekezet létezik, ám Jézus valódi egyházát azok alkotják, akik megvallják őt Megváltójukként és Urukként. Az egyház, az ő teste, élő szervezet; arra szolgál, hogy terjessze Jézus kegyelmét és igazságát a földön. Ugyanez a Lélek ad erőt az egyháznak arra, hogy hirdesse Jézus dicsőségét minden embernek.
Minden történetnek van lezárása.
Eljön az idő – hogy mikor, azt csak az Atya tudja –, amikor egyszer s mindenkorra a helyére kerül minden a mennyben és a földön. Akik szembeszálltak Jézussal, megkapják, amit kértek – egy örökkévalóságot az ő jósága és dicsősége nélkül. A megváltottak pedig minden fajból és nemzetből összegyűlnek jelenlétében, és zengik Jézus énekét, aki megmentette őket a halálból, és kihozta őket a végtelen életre.
Ha ezt a könyvet fellapozzuk, minden idők legnagyszerűbb történetéhez fordulunk. Ezt a történelmileg is helytálló bibliai történetet több tucat szerző írta évezredek során, mégis bámulatos szimmetriát és összefüggést mutat. Noha sokan másképp gondolják, ennek a történetnek nem az a célja, hogy korlátok közé szorítsa az emberiséget. Jézus története felszabadít bennünket az ő fényében, megmentve minket saját korlátozott felfogásunk vészes ösvényeitől, elvezetve bennünket az elképzelhető leglüktetőbb életre.
Isten a Szentírásban több helyen is elképesztő ígéreteket tesz. A Biblia azt állítja, hogy bölccsé tehet, élettel tölti meg lelkünket, megnyitja szemünket, hogy meglássuk, kik és kiéi vagyunk, betölti szívünket örömmel, céltudatossá tesz, értelmet ad az életünknek, helyreállítja, amit elvesztettünk, és megóv attól, hogy zátonyra fusson az életünk.
Ha nyitott szívvel közeledünk a Bibliához, egészen biztosan találkozunk Isten Lelkével, aki létre lehelte ezeket a szavakat. Ő azt ígéri, hogy „elvezet… minden igazságra” (Jn 16,13). Végül pedig szemtől szembe találkozunk azzal, aki felbukkan minden egyes felvonásban, minden lapon. Hamarosan felfedezhetjük, hogy az egész történet Jézusról szól.
Márpedig éppen ez a cél. Mert akármilyen maradandó és értékes a Biblia, nem egyedül az információszerzésre szántak bennünket, hanem a Jézussal való kapcsolatra. Ő segít meglátnunk, hogy az igazság nem egyszerűen egy dolog, hanem egy személy. Az igazság Jézusban van, és Jézus az igazság. Ő az egyetlen, aki véget vet a halálnak, és életet ad mindazoknak, akik benne reménykednek.
Isten hozott az ő történetében! Vagy konkrétabban: Isten hozott a történetben, mely arról szól, hogyan teremtett és állít helyre Jézus mindent!
Louie Giglio
