Hogyan jött a zene szeretete az életedben? A családi háttered – édesapád zenei pályája – adta, hogy számodra is fontos legyen, vagy más úton jutottál el a zenélésig?

A zene, a hangszerek, a dallamok és a rímek világa mindig is szerves része volt az életemnek. Édesapám zenei és szövegírói tevékenysége nyilván erősen hozzájárult ahhoz, hogy testvéreimmel együtt hamar fogékonnyá váltunk a művészetekre. Ez nem tudatos nevelési stratégia volt, sokkal inkább egy inspiratív otthoni miliő, ami hatott ránk. Igényes zenék szóltak a lakásban és mindig volt valami hangszer amivel lehetett ismerkedni. Emlékszem, kisiskolásként hamarabb írtam dalt mintsem megtanultam volna a szorzótáblát. Később, tinédzserként, viszonylag fiatalon szolgálni kezdtem a gyülekezetünk ifjúsági dicsőítő zenekarában, eleinte basszusgitárosként, majd később gitárral, énekkel. Mind a hangszeres játék, mind a dalszerzés nagyon természetesen alakult ki nálam és a kezdetektől fogva kísérte az életemet.

Gyülekezetben nőttél fel, a kereszténység sosem volt ismeretlen számodra. Mikor vált személyessé számodra a hit? Elmondanád hogyan döntöttél Jézus Krisztus követése mellett?

Hála Istennek egy harmonikus családban nőhettem fel és gyerekként hiteles keresztény neveltetést kaptam ugyan, de Jézus Krisztust mégsem ismertem személyesen. A kereszténységnek számomra hosszú éveken át elsősorban csak erkölcsi és szociológiai dimenziója volt. Sokáig a kereszténységből csupán két dolgot érzékeltem: egyfelől szabályokat, másfelől pedig egy közösségi-gyülekezeti formát. Annak ellenére, hogy ezek alapvetően nagyon értékes dolgok, de sem neveltetés, sem a gyülekezetbe járás nem volt elegendő ahhoz, hogy személyes kapcsolatba kerüljek Istennel. Az evangéliumi hőshöz, a kis termetű Zákeushoz tudom hasonlítani az akkori önmagamat, aki látott mindenkit aki Jézus miatt összegyűlt, de magát Jézust nem. Érzékelte a külső formát, de a belső lényeget nem. Ahogy neki is, úgy nekem is a valódi változáshoz személyes találkozásra volt szükségem Jézussal, majd pedig személyes döntésre Ő mellette. Kisebb-nagyobb kanyarok után végül 16 éves koromban hoztam meg a döntést, hogy meg akarom ismerni Jézust, tudnom kell ki Ő és indulnom kell az Úton.

Korábban egészen más zenei stílusokban mozogtál. Hogyan jutottál el a raptől a dicsőítésig?

Az EMLP nevű hip-hop formáció ugyan nagyon más műfajú zene volt, mint az Ararat de az üzenetünk akkor is ugyanaz volt mint most. Az EMLP célja is az evangélium hirdetése volt, valamint azoknak a rendkívül intelligens, igazságkereső fiatal tömegeknek az megszólítása, akiket a magyar nyelvű underground hip-hop mozgalom integrált azokban az években. Annak idején a megtérésemben kulcsszerepet játszott Füzér Norbert, ifjúsági lelkész (jelenleg a debreceni Hit Gyülekezete vezetője) aki tinédzser koromtól kezdve mellém állt, segített a kereszténnyé válás lépéseiben és egyfajta mentorként egyengette a pályámat. Az EMLP-t vele közösen kezdtük el 2014-2015-ben. Rövid időn belül nagyon népszerű is lett, amit csináltunk. Koncerteket tartottunk vidéken, hirdettük az evangéliumot és számos népszerű, akkoriban tömeghatású magyar hip-hop előadóval beszélgettünk Jézusról, Bibliáról, spiritualitásról. Mivel a cél akkor is ugyanaz volt, mint most ezért a két zenei project közötti átmenet számunkra egyáltalán nem volt furcsa, vagy szokatlan – egy egybefüggő, koherens történetnek látom az EMLP és az Ararat küldetését.

Mit jelent számodra Isten dicsőítése, különösen a zenei formában való magasztalása?

A dicsőítés első sorban nem zene, hanem életmód, világnézet, szerelem. Sokan azt gondolják, hogy a dicséret akkor kezdődik amikor a zenészek felmennek a színpadra és akkor fejeződik be, amikor lejönnek onnan. Tulajdonképpen pont fordítva van. Az igazi dicsérő élet valójában otthon kezdődik, a magánéletben, a munkahelyen, a buszon, a metrón, a SPAR-ban. A hétköznapi életben kell, hogy letegyük az életünket Jézusért, őszintén szeressük, tiszteljük Őt és hogy hálát adjunk Neki. Dicséret szolgálóként ideális esetben a színpadon valójában csak folytatjuk azt, amit amúgy is teszünk, megélünk.

Mesélnél az Ararat Worship létrejöttéről? Hogyan és milyen céllal alakult az együttes?

Dicsőítő dalokat én már az EMLP megalapítása előtt is írtam folyamatosan, több későbbi Ararat dal valójában még 10-15 évvel ezelőtt íródott. Ezeket a dicséreteket éveken át érleltem, nem nagyon osztottam meg vagy publikáltam sehol. Úgy álltam hozzá, hogy mindenekelőtt az albérletemben, kettesben az Úrral kell, hogy „működjenek” ezek a dalok. Ha otthon engem be tudnak vinni Isten jelenlétébe tartósan, éveken át, akkor talán képesek lesznek másokat is inspirálni. Már évek óta párhuzamosan szolgáltam a Hit Gyülekezete ifjúsági istentiszteletein, dicsőítésben is. Az ifjúsági dicsőítésben már évek óta együtt zenéltem olyan csodálatos, tehetséges zenészekkel mint pl. Katona Krisztián, Tóth Zsani, Bogdán Márti (az Ararat későbbi énekesei) vagy mint Schweigert Patrik (az Ararat dobosa), Hajós Beni (az Ararat gitárosa) és természetesen még mások is. Belőlük alakult ki nagyon organikusan az évek alatt egy baráti-szellemi kör. Ebben a körben egyre gyakrabban mutattam meg részleteket a dalaimból, zsoltáraimból és egyre jobban inspirált bennünket, hogy ebből egy nap közösen főzzünk valamit. 2018 őszén ültünk le ezzel a baráti körrel egy belvárosi étteremben és eldöntöttük, hogy elkezdjük ezeket a dalokat közösen énekelni, rögzíteni és publikálni Isten dicsőségére.

Miből áll a dalszerzés folyamata? Egyedül írod őket, vagy közösen alkottok?

Az Ararat dalok túlnyomó részét én írtam. Van 1-2 dal ahol közösen alkottunk más Ararat-tagokkal, pl. Katona Krisztián barátommal, a csapat egyik énekesével, aki egy fantasztikusan tehetséges fiatal énekes, dalszerző. A dalok nagy része otthoni imákból és egyéni élethelyzetekből született, tulajdonképpen modern zsoltárokról beszélünk. Különbség van dal és dal között abban a tekintetben, hogy mennyire inspirált az alkotófolyamat. Több dal esetében a dallam és a szöveg egyaránt 20-30 perc alatt, reveláció-szerűen, szinte egy darabban „érkezett”, mintha diktálták volna. Más dalok esetében pedig magvak, üzenetek, fél sorok, dallam töredékek kerülnek az ember szívébe amiket utána hetekig, hónapokig, sőt akár (esetemben gyakran) 5-10 évig is „kihord” az ember.

Van személyes kedvenc dalod, amely különösen közel áll hozzád? Akár mondanivaló, akár a születésének története miatt?

Több dal is nagyon közel áll hozzám, de most talán a ’Fájdalmak Férfia’ c. dalt említeném. Amikor az a dal született akkor rögtön tudtam, hogy ez az egyik legfontosabb dal amit valaha kaptam. Amikor leforgattuk a dal videóját akkor a dal közepénél többen olyannyira az Úr jelenlétébe kerültünk, hogy térdre estünk és én percekig csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem én nem tudom elmondani ezt az üzenetet, nem vagyok rá méltó, ez túl szent, túl forró”. Ott értettem meg, hogy az evangélium az nem a kereszténység egyik legfontosabb üzenete, hanem az egyetlen.

Nagyon sokan hallgatnak benneteket az online platformokon, és koncertjeitekre is napok alatt elfogynak a jegyek. Minek tulajdonítod ezt a sikert?

Úgy gondolom, hogy ez nem a mi népszerűségünk, hanem Jézusé. Megmondta, hogy ahol „Őt felemelik ott mindenkit magához vonz”. Nagyon nehéz időket élünk, rengeteg a gond és a bizonytalanság. Az embereknek (úgy hívőknek, mint nem hívőknek) nagyon nagy szükségük van Isten érintésére, most jobban, mint valaha. Az az őszinte vágyunk, hogy a dalaink segítsenek ennek a természetfeletti érintkezésnek, találkozásnak a létrejöttében.

Hogyan kezeled ezt a népszerűséget? Mekkora kihívást jelent számodra háttérben maradni és ahogy a mottótok is szól, valóban Jézust állítani a középpontba?

Nyilván érzékeljük, hogy sokan szeretik azt, amit csinálunk és ez nagyon megtisztelő. Mindemellett a népszerűségnek nem annyira az élményét, inkább a felelősség oldalát igyekszünk megragadni. Amikor összejövünk, dalokat készítünk, worship-night-ra próbálunk akkor nem azért szoktunk imádkozni, hogy még többen megismerjék az Araratot. Ez őszintén nem érdekel. Azért szoktunk könyörögni, hogy az 50-es covid-os férfi aki hallgat minket a kórházban, meggyógyuljon. A gyermeke megtéréséért 10 éve imádkozó hívő anyuka újra hitet merítsen. A kereszténységet eddig megmosolygó, ateista ÁJK-s srác találkozzon a kereszt erejével úgy, ahogy ez velünk is megtörtént. A rosszabbik énjével küzdő keresztény tinédzser újra felálljon és ha kell tízezredszer is újrakezdje. Ez hajt bennünket, csak ennek és csak így van értelme.

Júliusban új dalokat rögzítettetek. Mit lehet ezekről tudni és mikor hallhatja őket a közönség?

A júliusban rögzített új dalok közül egyet már publikáltunk is, ennek címe: ’Reménységem’. Már zajlanak a többi dal utómunkái is. Ha Isten megsegít és minden jól megy, még a szeptemberi koncert előtt fogunk publikálni 1-2-t közülük, valamint az ősz folyamán még további új dalokat is.

Szeptember elején a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon léptek fel. Hogyan készültök erre a koncertre? Mire számíthatnak azok, akik ott lesznek?

Természetesen aktívan készülünk rá, zajlanak a próbák, mind a szakmai, mind a szellemi-lelki felkészülésre igyekszünk hangsúlyt helyezni ezekben a hetekben. A worship night-on zömében régi, ismert Ararat számokat fogunk játszani, de annyit elárulok, hogy 3 új dallal is készülünk. Azt is elmondhatom, hogy mi nem szórakoztató koncertre vagy kulturális rendezvényre készülünk első sorban. A célunk, hogy a Margit-szigeten minden jelenlevővel együtt egy nagy, közös dicséret összejövetelt tartsunk, melynek a főszereplője nem mi vagyunk, hanem a Biblia Istene.

Vannak hosszabb távú terveitek? Lesz több koncert a jövőben? Várható újabb lemez megjelenése?

Idén, az ősz folyamán még tervezünk 1-2 rendezvényt, vidéki városokban. Ezeknek az előkészületei már folyank és remélem, hogy hamarosan hivatalos információkat is publikálhatunk róluk. Az elmúlt 1 évben majdnem 2 albumra való új dalt írtam, amelyek felvételén szép lassan, folyamatosan dolgozunk. Igyekszünk a rendezvényeket és a stúdiómunkákat összehangolni a civil munkánkkal, magánélettel, családdal stb. és bízunk benne, hogy mihamarabb egy új lemezzel is elő fogunk tudni lépni Isten kegyelméből.

Ararat Worship Collective