Amikor a Lk 22,20 versében Jézus azt mondta: „Ez a pohár az új szövetség az én véremben”, az többek között erre a jeremiási szakaszra utalt vissza. Az ország életének zűrzavaros időszakában Jeremiás leírta, hogy milyen lesz majd egy nap a nép kapcsolata Istennel. A mai hívők pedig elmondhatják, hogy abban a korban élnek, amelyre Jeremiás előremutatott. Jézus teljesítette be a Szentírás ígéreteit. A hívők élete ennek az új szövetségnek a jegyében telik.

A zsidókhoz írt levél 8. fejezete elmondja, hogy Isten új szövetséget szerzett népének, és ezzel „elavulttá tette az elsőt” (Zsid 8,13). Amikor Jézus eljött, és hitelesítette az új szövetséget Isten és népe között, akkor hatályon kívül helyezte az Izráellel a Sínai-hegynél kötött szövetséget. Ezért a mai hívőkre az ószövetségi törvények jelentős része már nem vonatkozik. Az Ószövetség idején Izráel népének rengeteg olyan kézzelfogható elvárásnak kellett megfelelnie, amelyek betartásával az Isten iránti engedelmességüket bizonyíthatták. Például állatáldozatokat kellett bemutatniuk bűneik miatt. Az új szövetségben azonban más módja van az engedelmesség kifejezésének: a hívők, akik fölismerték, hogy szükségük van a Megváltóra, és örömmel elfogadták Jézust, Isten Fiát mint a bűneikért való tökéletes áldozatot, másokkal is megosztják ezt a jó hírt. Nincs többé szükség állatok föláldozására, mert Jézus a bűnért bemutatott végső és örök áldozat.

Jeremiás szavai rámutatnak, hogy miért volt alapos oka arra, hogy bízzon a jövendőben. Amikor azt mondta, hogy „eljönnek majd a napok”, akkor arra az időre mutatott előre, amikor a régi és elavult vallásosságot fölváltja az új, amely alkalmas arra, hogy megadja az Istennel való szoros és személyes kapcsolat kereteit. Azt látta maga előtt, amikor majd mindenki ismerni fogja az Urat „kicsinytől a nagyig” (Jer 31,34). Jézus azért jött el a földre, hogy a megváltás lehetőségét mindenkinek fölkínálja „kicsinytől a nagyig”, és ezzel létre hívta az Isten és ember közti új szövetséget, amely lehetővé teszi minden ember számára, aki hisz, hogy megismerje Istent, és Isten törvényét a szívében hordozza (31,33–34).

31Eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az ÚR. 33Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az ÚR –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

JEREMIÁS 31,31–34