Lelkiség

A szegények iránti könyörület Isten népének az egyik összetéveszthetetlen jellemzője.

Egyetlen emberben sincsen elegendő bölcsesség ahhoz, hogy világot teremtsen, vagy uralkodjék a szelek fölött, tehát nem fér hozzá az igazi bölcsességhez.

Senki nem találhat beteljesedést ebben a törött és múló életben. Jézus viszont fölemel bennünket, halandó embereket, akiknek az élete csak pára, és fölkínálja nekünk a vele való örök életet.

A Prédikátor könyvének 3. fejezete azzal az állítással kezdődik, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Ha másban nem is, de abban egészen biztos volt Salamon, hogy Isten mindennek a feltétlen ura.

Mindazok, akik Krisztusban vannak, akik Isten kegyelméből újjászülettek, Ábrahám gyermekei és Isten Jézusban beteljesített ígéreteinek a várományosai.

Salamon ugyanúgy zárja a Prédikátor könyvét, ahogyan kezdte: „Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, minden hiábavalóság!” De ehhez hozzáad egy nagyon fontos megjegyzést a könyv végén.

Nem mindig a leggyorsabb nyeri a versenyt; nem mindig a legnagyobb hős nyeri meg a csatát; a bölcsesség, az értelem és a tudás nem mindig vezet gazdagsághoz, tekintélyhez és népszerűséghez.

Minden kapcsolatnak megvannak a maga hullámhegyei és -völgyei; ezalól az Énekek énekében szereplő két szerelmes sem kivétel.

Az Énekek éneke 3. fejezete a szerelmesek menyegzőjét írja le.

Isten fölhasználta Ézsaiást arra, hogy közölje a szavait, de azt is előre megmondta, hogy sokan nem fognak megtérni, hanem egyre jobban belekeményednek hitetlenségükbe.

Isten Fiának kellett elszenvednie a sötétséget helyettük, hogy vele mehessenek az ő világosságának birodalmába.

A hívő állapota gyökeres változáson ment keresztül – régiből új lett, a halál és a vakság helyén élet és világosság fakadt.

Ézsaiás bátorította a népet, hogy ne adják föl a reményt, Isten békessége el fog érkezni, de majd csak akkor, amikor megjelenik a Messiás. A ma élő hívők is ebben a reménységben élhetnek.

Ádám és Éva bűne óta Isten népe nem lehet Isten jelenlétében, el van szakítva tőle.

Ézsaiás az ág és a gyökér hasonlatát alkalmazta, hogy kifejezze: az Eljövendő az élet és az áldás forrása lesz, aki elveszi az engedetlenség átkát, és az igazságosságot megvalósítva állít helyre mindent.

A mai hívők ugyanazzal az örömmel és reménységgel énekelhetnek, amellyel Izráel népe tette a lombsátrak ünnepén, mert Jézus a szabadulás forrása.

Isten népe megszámlálhatatlanul sokféle áldásban részesült Istentől.

Jézus nem csupán egy e világi palota kulcsait tartja a kezében, hanem Isten országának a kulcsait.

Isten egy nagy ünnepi lakomát készít népének, még ha ők éheznek és szenvednek is ebben az életben. Ezek az ígéretek olyan biztosak, mint Isten örökkévalósága. Isten mindig megtartja ígéreteit.

Bár a Jeremiás siralmai nehézségekről és viszontagságokról szól, a központi versek mégis az Úr nagy szeretetéről tanúskodnak.

Hit által bizonyosak lehetünk afelől, hogy Jézus képes megtenni azt, amit megígért. Hit által bízhatunk abban, hogy mindent, ami régi és törött, Jézus helyreállít és megújít.

Ezékiáshoz hasonlóan mi is hajlamosak vagyunk e világi szövetségesekben és fegyverekben bízni, de – ahogyan később Pál írja – mi ebben a küzdelemben nem úgy harcolunk, ahogyan a világ.

Az emberiség oly elvakult, és oly mélyen megromlott a bűn miatt, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten Lelke ébressze rá még arra is, hogy milyen elveszett.

Nem lesz többé háború, betegség, se semmi, ami elronthatná Isten világát. Mivel örök békesség lesz, nem lesz több gyász, megosztottság és szenvedés.

Az a tény, hogy Isten hűséges az ígéreteihez, Isten népének a reménysége. Ugyanis ő nemcsak eddig teljesítette be mindazt, amit előzőleg mondott, hanem továbbra is véghez viszi terveit.

Isten ma is kitart eredeti szándékai mellett. Az emberi vezetők jönnek-mennek, de Isten továbbra is szuverén úrként viszi véghez jó tervét.

A Mózes harmadik könyvében található törvények nagyobb része az istentiszteleti élet kérdéseivel foglalkozik: felajánlások és áldozatok, a papság, a nagy engesztelési ünnep és az évenkénti ünnepek szabályozásával.

Isten hűsége az a reménység, amelyre a hívő keresztény élet is épül. Azok, akik ismerik Jézust, a bűnbánat és a hit révén békességet nyernek, hiszen Isten mindig hű az ígéreteihez.

Isten népének a hite ma is Isten Igéjének és számtalanszor bebizonyított hűségének az erős alapján áll.

Ha a felsőbbség Istennel szemben áll, Isten népe akkor is biztos lehet benne, hogy mindent a javukra és az ő dicsőségének építésére használ föl.

Sámson és Jézus a Lélek erejével sok tekintetben nagyon hasonlóképpen hozta el a szabadulást Isten népe számára.

A Bírák könyvének végén bemutatott mélyponton egy reményvesztett népet találunk.

Ahogyan Ruth zsidó családja és hite révén került be Isten családjába, úgy Jézus követői a Krisztusban való hit és Isten kegyelme révén kerülnek be Isten családjába.

Kórah lázadásának az esete azt mutatja, hogy milyen katasztrofális következményei vannak az arrogáns vezetésnek.

Ruth könyve gyönyörűen kirajzolja Isten megváltásra vonatkozó tervét, amelyet végső soron Jézus valósított meg.

Sámuel a főpap, Éli mellett szolgált segítőként. Egy éjjel Sámuel hangot hallott, amely őt szólította.

Mózes olyan közelről láthatta Isten dicsőségét, hogy ez ragyogó sugárzásként vissza is tükröződött az arcán.

Sámuel hű vezető volt. Egy olyan korban, amikor Izráelnek megbízható vezetésre volt szüksége, Sámuel becsületes prófétának, papnak és bírának bizonyult.