Az Ószövetség idején az Izráel népének a bűnéért való engesztelés évről évre egy bonyolult ceremónia révén történt meg. Isten előírásainak megfelelően minden bűnért fizetség és minden vétekért elégtétel gyanánt vérnek kellett folynia.

A főpap, mielőtt belépett a legszentebb helyre, aprólékosan megmosakodott, és különleges ruházatot öltött magára. A pap és háznépe bűnéért egy bikát kellett feláldozni. Ezután a pap sorsot vetett két kecskére: az egyiket föláldozták, a másikat pedig arra jelölték ki, hogy kiűzzék a pusztába, így távolítva el az emberek bűnét a közösségből. A szövetség ládája fölött tömjént füstölt a pap, hogy a füst elrejtse a legszentebb helyet, és ezáltal megóvja őt. A feláldozott bika és kecske vérével meghintette a láda fölötti fedelet, a szent sátrat és az oltárt.

Ezután olvasta a kiválasztott kecskebak fejére Izráel bűneit, majd kiűzték az állatot a pusztába. Aztán a pap ismét megmosakodott, és ruhát váltott, mielőtt kilépett a sátorból, hogy az áldozat meghatározott részeit elégesse az oltáron. Végül az állatok maradványait eltávolították. Azoknak, akik ezt a műveletet végezték, azzal együtt, aki a kecskebakot kivitte a táboron kívülre, alaposan meg kellett mosakodniuk, és a ruhájukat is ki kellett mosniuk. Mindezt évről évre meg kellett ismételni, hogy a nép megtisztuljon minden bűnétől (3Móz 16,1–30).

E szertartás fő mozzanata, a vér kiontása arra mutat, hogy az engesztelés helyettes áldozat révén történik: életet életért. Ekképpen az Ószövetség előremutat Krisztusnak a mi bűneinkért elvégzett engesztelő keresztáldozatára. Ezt az engesztelést Isten mutatta be, és Jézus volt az áldozat (Róm 3,25–26). Egyszülött Fiát adta fizetségül a világ bűneiért. Jézusban nem volt semmiféle bűn, ezért méltó volt arra, hogy a kereszt oltárán ő legyen a bennünket helyettesítő áldozat.

Isten ezáltal az ő igazságát demonstrálta. A bűn nem sikkadt el, Isten nem hagyta figyelmen kívül, és nem lépett át rajta; megerősítette igazságát és becsületét azzal, hogy a bűnből való megtisztulás érdekében megkövetelte a véráldozatot. Isten megtartotta szavát, és nem hagyta büntetés nélkül a bűnt. Ezzel felragyogtatta az igazságot. Ugyanakkor a kegyelem is felragyog abban, hogy Isten minden bűnünket Krisztusra terhelte. Az üdvösség ingyen ajándék azoknak, akik hisznek (Ef 2,8–9), de ez nem azt jelenti, hogy nem került semmibe: az engesztelésért Krisztus drága vére volt az ár (1Pt 1,18–19).