Ez a látható jel eszükbe juttatta a tényt, hogy Isten bármilyen hihetetlen dolgot képes megtenni. Akár azt is, hogy egy rabszolgasorban élő nép egyszer csak elfoglaljon egy olyan országot, amelynek a lakói hatalmas termetűek, és erődített városokban élnek. Az, hogy két és fél törzs a Jordán keleti partján telepedett le, garantálta, hogy a két part között folyamatos lehessen az oda-vissza utazás, és így mindig láthassák az emlékköveket. Már Nóé idejében, az 1Móz 8,20 versében találkozunk azzal, hogy Isten népe efféle látható oltárt vagy emlékhelyet épít avégett, hogy ne feledje imádni Istent a jelleméért és a tetteiért.

Sajnálatos módon ezek az emlékhelyek gyakran a bálványimádás helyszínévé váltak. János evangéliumában például a samáriai asszony azt a kérdést tette föl Jézusnak, hogy hol van az igazi istentisztelet helye (Jn 4,20): ott, ahová az ősei jártak, vagy pedig Jeruzsálemben? Jézus, ismerve ennek az asszonynak a mélyen gyökerező megtörtségét, egy mélyebb istentiszteletre hívta meg őt. Olyanra, amely nem valamely külső helyszínhez kötődik, hanem Isten bennünk lakó Szentlelke által a szívünk mélyén zajlik.

Az a radikális kegyelem, amelyet Jézus ez iránt az asszony iránt tanúsított, ugyancsak azt mutatja, hogy Isten mindig hűséges az ígéreteihez. A fizikai-földrajzi országnál sokkal nagyobb örökséget ad azoknak, akik benne hisznek. Ez az asszony hányattatott múltja ellenére magáénak tudhatta azt a fenséges örökséget, amelyet Isten Ábrahámnak ígért.

Fölvetődhet bennünk, hogy vajon e samáriai asszony számára az a kút, amelynél Jézussal találkozott, megmaradt-e fontos emlékhelynek élete hátralevő részében. A Jordánban elhelyezett emlékkövekhez hasonlóan őt ez az egyszerű kút, amelyhez valószínűleg mindennap ellátogatott, emlékeztette arra a napra, amikor örökre megváltozott az élete. Azt a régi kutat nyilvánvalóan nem azért ásták, hogy magát a helyet tiszteljék, mégis megtörténhetett, hogy Isten kegyelmére és jóságára emlékeztető fontos emlékhellyé vált. Mi több, János megjegyzi, hogy a városlakók közül sokan hittek Jézusban és az evangéliumban az asszony tanúságtétele miatt (4,39).

“Tizenkét követ állíttatott föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.”

JÓZSUÉ 4,9