Isten nagyszabású vállalkozása, hogy helyreállítsa ellene lázadó teremtményeit, bármily nagy ívű is, eleinte egyetlen emberre korlátozódott: Abrám személyére. De a hatósugár egyre szélesebb lett. Isten azt ígérte Abrámnak, hogy sok nép atyjává teszi őt; ennek megfelelően át is nevezte „Ábrahámnak”. És valóban, az Úr arra készült, hogy Abrámot Ábrahámmá tegye – mégpedig kétféleképpen is.

Tisztán fizikai értelemben Ábrahám fiai – Izmael és Izsák – népek atyjává lettek. Minden szégyen és elutasítottság ellenére Izmaeltől egy nagy nemzet származott (1Móz 17,20), az izmáeliek (25,13–16; 37,27–28). Izsák két fiától, Ézsautól és Jákóbtól szintén két nép eredt. Ézsau lett az edómiták ősatyja (36,9), akik Kánaán határán éltek. Ábrahám unokájának, Jákóbnak Isten új nevet adott: Izráel. Ez lett a tőle származó egész nép elnevezése (35,10–11).

Lelki értelemben Ábrahám leszármazottjainak a körét számtalan sok, különböző népből való ember alkotja. Isten Ábrahámot sok lelki utód atyjává tette. Ők azok, akik a pátriárkához hasonlóan a hit által kapcsolódtak Istenhez. Ábrahám révén az volt Isten célja, hogy ezt a sok nemzetből és fajból összegyűjtött népet életre hívja.

Isten ama ígérete, hogy Ábrahámot sok nép atyjává teszi, két nagy, a lázadó népek ellenséges területére irányuló küldetést is magába foglal; ezek célja embereket nyerni meg annak, hogy Istenben bízzanak, és őt imádják. Az első ilyen, más népek megszólítását célzó misszió akkor vette kezdetét, amikor Isten elhívta Izráelt, hogy róla tanúskodjék a pogányok előtt (Ézs 42,5–7). Igaz, korlátozottan, de mégis sok más népből származó embert sikerült elérni ez idő alatt. Izráelnek a pogányok körében végzett szolgálatához olyan különleges misszionáriusok is hozzátartoznak, mint például Jónás, illetve olyan jeles megtértek, mint Ráháb vagy Ruth.

Isten ígéretei betöltését célzó második küldetésének az eszköze az új, sok nemzetből és fajból elhívott nép, az egyház. Az egyháznak kezdettől fogva az a feladata, hogy minden népet elérjen (ApCsel 2,5–11). Ahogyan az egyház terjed, és mindenütt megosztja Ábrahám hitének üzenetét a népekkel, úgy válik fokozatosan valóra az az ígéret, amelyet Isten Ábrahámnak tett.

Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az ÚR, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat. Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.

1MÓZES 17,1–5