Jeremiás a királyokra (Cidkijját is beleértve) terheli annak a felelősségét, hogy eltávolították a népet Istentől, ami – ahogyan ezt Isten büntetésként megígérte – a nép fogságához vezet. De Isten igazsága mindig együtt jár kegyelmével: bár az első három vers a büntetést, a fogságot hirdeti, ugyanakkor azt az ígéretet is tartalmazza, hogy egyszer majd visszatér a nép, és eggyé lesz az ígéret földjén. Isten nemcsak azt ígérte, hogy visszavezeti népét önmagához, hanem azt is mondta, hogy egy nap majd semmitől nem kell félniük, és nem lesz miért aggódniuk, ugyanis pásztorokat rendel melléjük, akik vezetik és védelmezik őket (Jer 23,4).

Ezután Jeremiás leírja azt a legfőbb uralkodót, akit el fog küldeni Isten: ő lesz az a Dávid házából származó király, akinek az uralmát bölcsesség, igazság és igazságosság jellemzi majd. Ő lesz Dávid családjának, amelyet Isten megáldott, az „igaz sarja”; olyan pásztora a népnek, aki minden tekintetben a legnagyszerűbb vezető: a Messiás, akiről mi már tudjuk, hogy nem más, mint Jézus. Jeremiás idején az emberek legfeljebb csak találgathatták, hogy kire is vonatkoznak Isten e szakaszban olvasható ígéretei, de a mai hívők már ismerik a történet végét, és teljesebb képük van az igaz és feltámadott Megváltóról.

Tekintve, hogy milyen zűrzavaros korban szólalt meg Jeremiás, sejthetjük, hogy mennyire vonzó lehetett a bölcs, igazságos és igaz uralkodóról szóló üzenet. Ma már ismerjük Jézust, aki minden hívő Megváltója és egyben Isten népének az ura. Ő az a pásztor, aki Isten népét összegyűjti minden országból, ahol szétszóródva élnek, és ő viseli azt a koronát, amely alatt minden hívő eggyé lehet. Isten népének immár olyan uralkodója van, akinek a vezetése alatt biztonságban élhet: Jézus.

5Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban. 6Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!

 JEREMIÁS 23,5–6