Nem Jeremiás volt az egyetlen, aki arról beszélt, hogy Isten mire készül válaszul a nép engedetlenségére. A felszentelt papok és hivatásos próféták is megszólították az embereket, azonban ők Jeremiás figyelmeztetéseivel ellentétes üzenetet közöltek. Mind a papok, mind a próféták engedtek a kísértésnek, visszaéltek a hatalmukkal, és nem feleltek meg azon kötelezettségüknek, hogy Isten szószólói és szolgái legyenek. Ezek a hivatalos vallási vezetők azzal provokálták Istent, hogy nyíltan hazudtak, és tagadták azt a tényt, hogy az ítélet közel van.

Ezek a hamis tanítók azt bizonygatták, hogy Isten nem nyúl a fegyelmezés eszközéhez – ő soha nem tenne olyasmit, ami ennyire romboló választottjai számára. Az embereket elaltatták ezek a szavak; nyugodtak maradtak, és nem hitték el, hogy bekövetkezhet akár háború, akár éhínség (Jer 5,12). A papok és a próféták nem ösztönözték az embereket arra, hogy megtérjenek, hanem semmitmondó és felületes üzeneteket osztottak meg velük. Beszédeik olyanok voltak, mint a szél. Nem volt bennük a szó (5,13). Ennek a helyzetnek a legmegdöbbentőbb vonása talán az volt, hogy az emberek teljesen elégedettek voltak a korrupt vezetőkkel. Ahogyan Isten megállapította: „…és népem így szereti!” (5,31)

Évszázadokkal később Jézus Jeruzsálem lelki vezetővel került összeütközésbe, mert nem akarták elfogadni az igazságot azzal kapcsolatban, hogy Isten mit tesz közöttük. Nem érdekelte őket, hogy Isten miként munkálkodik a világban, és minden erejüket arra összpontosították, hogy fönntartsák a templomi élet intézményes kereteit. Jézus keményen bírálta a törvénytudókat és a vallási vezetőket, akiknek többek között az lett volna a dolguk, hogy támogassanak mindent, ami Isten dicsőségét szolgálja. Nem ismerték föl, hogy Jézus a megígért Messiás (Lk 5,20–24), kigúnyolták őt, amikor isteni tekintéllyel lépett föl, és visszautasították az Isten országáról szóló kijelentéseit. Egészen odáig mentek a Jézussal szembeni ellenállásban, hogy végül letartóztatták, vád alá helyezték, és a kivégzését követelték.

Ezek az írástudók nyilván nem tanultak a babiloni fogság leckéjéből, noha biztos, hogy ismerték Jeremiás próféciáit. Mégis, bármi volt is a szándékuk, Jézus a kereszten nem az ő hozzáállásuk véletlen áldozata volt, hanem önként bemutatott helyettes áldozat. Halála és feltámadása által Jézus elvégezte, amit tervezett, és betöltötte élete küldetését (Mk 10,45).

30Borzasztó, szörnyű dolgok történnek az országban: 31A próféták hazugságot prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, népem pedig ezt szereti! De mit tesznek majd akkor, ha eljön a vég?!

JEREMIÁS 5,30–31