Jézus: Testté lett Istenünk – 2János
Jézus testi élete, tényleges halála és testben történő feltámadása létfontosságú összetevője a keresztény hitnek.
Jézus követőinek óvakodniuk kell a megtévesztéstől. A hamis tanítás kérdésének a visszatérő témája áthatja az újszövetségi leveleket, és János második levelének is ez áll a középpontjában. Keveset tudunk a levél címzettjéről: „a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek”, bár az világosan kiderül, hogy János apostol mélységesen szereti azokat, akiknek ír (2Jn 1,1).
Ezt a szeretetet abból látjuk leginkább, hogy szeretné megvédeni őket a káros hamis tanítástól. Isten népe közé beszivárgott rengeteg hamis nézet Isten természetével és Jézus által elvégzett művével kapcsolatban. Az egyik ilyen nézet, a doketizmus azt tanította, hogy Jézus nem is jött el testben. Hamis tanítók sokakat elámítottak azzal az elgondolással, hogy Jézusnak nem volt fizikai teste, csak látszólag. Így kereszthalála és feltámadása sem volt fizikai valóság.
János óva inti az igazi hívőket az ilyen tévtanítástól. Jézus testi élete, tényleges halála és testben történő feltámadása létfontosságú összetevője a keresztény hitnek. Valakinek ténylegesen olyan tökéletes életet kellett élnie, amilyet Isten szeretett volna, mert csak így részesíthette Isten az ő népét az Isten előtti megigazulás ajándékában. Valakinek vállalnia kellett a testi halált, és el kellett hordoznia az emberiség bűnének lelki terhét ahhoz, hogy eleget tegyen Isten e bűnnel szembeni haragjának. Valakinek fizikai testben kellett legyőznie a halált, hogy bemutassa: a Sátán, a bűn és a halál vereséget szenvedett.
János ezért írta, hogy a hamis tanítók nem csupán az igazság apró eltorzításában kontárkodnak. Durva eretnekséget tanítottak, és el kellett némítani őket. Jánost a szeretet ugyanazon törvénye indította az egyházhoz intézett felszólítására, amelyet első levelében lefektetett. A hamis tanítókat az Isten népe iránti szeretetből és az ő védelmük érdekében kell elhallgattatni. A véneknek és a gyülekezeti tagoknak gondoskodniuk kell arról, hogy megóvják egymást attól az ártalomtól, amelyet a Sátán hoz közéjük a hamis tanítás által. Közösen kell ragaszkodniuk az evangélium igazságához, amelyet az apostolok Istentől kaptak, az egyház gondos vezetői pedig megőriztek. A gyülekezeteknek mindig küzdeniük kell az evangélium igazságáért, minden nemzedékben, még ha változik is a hamis tanítások jellege.
“Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsolatai szerint élünk: ez a parancsolat viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek.”
2János 1,6
