Hívő témák a világban
A zenészek dallamot és szöveget írnak, és mint művészek, nemhívőként is ráéreznek a Biblia igazságaira.
A zenészek dallamot és szöveget írnak, és mint művészek, nemhívőként is ráéreznek a Biblia igazságaira.
Isten képmására lettek ők is teremtve, és különleges érzékeikkel meg tudják fogalmazni az örökkévaló igazságokat. Sok olyan dal született, amely közvetlenül vagy indirekt módon utalt a láthatatlanra, és fogalmazott meg igei értékeket. Aztán volt olyan is, amikor egy kimondottan hívő tartalmú éneket kapott szárnyára a világhír. Keringtek ezek a dalok, és egy funkciójuk biztosan volt: a mainstream kultúrában ott volt Jézus neve. Tudunk olyanról, amikor valaki úgy szabadult ki a bűnök, a magány, az öngyilkosság szorításából, hogy egy valaha hallott kis dallam, egy rövid szöveg eszébe jutott, és azt énekelve és értelmezve fordult Jézushoz.
Ilyen ének a következő: Nothing but the Blood (Semmi más, csak a vér)
A legismertebb dal, mely talán a leginkább bekerült zenei tárházunkba, az Oh Happy Day (Ó, boldog nap), mely többszáz éve keletkezett, és 1969-ben került a slágerlisták élére, amikor az Edwin Hawkins kórus feldolgozta. Még tovább jutott ez a dal, amikor az Apácashow filmben eléneklik.
A következő – sokat vitatott – mű, a Jesus Christ Superstar volt. Több irányból is meg lehet közelíteni egy ilyen alkotást, és mindegyiknek van némi igaza. A hippy generáció idején létrejött egy rájuk hasonlító messiás, érdekes történettel, jó zenékkel. Ám benne vannak bibliai jelenetek, elhangzanak igék, látható a kereszt és a feltámadás is. Ismerünk olyat, aki a film hatására fordult oda Jézushoz, és lett a tanítványa.
Aztán az 1981-es Simon and Garfunkel koncert, ahol a hallatlanul népszerű énekesduót 500 ezren hallgatták a Central Parkban. Mrs. Robinson volt az egyik legismertebb daluk, melyben ez áll: “Hát tessék, Mrs. Robinson, Jézus jobban szereti Önt, mint gondolná. Isten áldja meg, Mrs. Robinson. Azoknak, akik imádkoznak, mindig jut hely a mennyben”. Bár van némi irónia a teljes dalszövegben, a “Jesus loves you more… Heaven… who pray” csak elhangzott.
Hasonlóan fogalmaz Eric Clapton is, amikor balesetben meghalt kisfiára emlékezve, megírta a Tears from Heaven (Könnyek a Mennyből) című énekét.
92 millióan nézték meg a klipet, és hallottak a Mennyről. Clapton jó irányban kérdez, ott van a kisfia. Onnan drukkolhat édesapjának, hogy Isten közelébe kerüljön, és egy nap odafenn találkozhassanak. Idelent, Clapton fia kedvéért ment alkoholelvonó kúrára, hogy soha ne lássa őt részegen.
Végül pedig itt a U2, melynek stadionos koncertjeire pár óra alatt elkapkodták a jegyeket. A tagok ismerten keresztény beállítottságúak, és ez több dalukból is kihallható. Ilyen a One Love.
A leprás gyógyítása, megbocsátás, halott feltámasztása, Jézus – mind ott van a szövegben, pozitív beállításban, költőien megfogalmazva. Ehhez társul még Bono segítőkészsége, ahogy annyi jó ügyet támogatott, sokakat segítve szerte a világon, negyvennél is több segélyszervezeten keresztül.
Manapság is, ha alaposabban megnézzük, több együttes szövegeiben ott van az evangélium ilyen vagy olyan formában. A hatásuk nem mérhető, de egy biztos: azok, akik ilyeneket fogalmaznak meg, keresik az igazit, akiről sejtik, hogy létezik.
Nekünk pedig, akik már hazataláltunk, lehet imádkoznunk értük, hogy ez a keresés eljusson a találkozásig. Utána pedig művészetük teljességét annak ajánlhatják fel, akitől azt ajándékul kapták.