Akkor soha nem tévedünk sokat, ha azt tartjuk szem előtt, hogy a szeretet jelent meg általa. Szerette az igazságot, és úgy tanította azt. Szerette a betegeket, és így gyógyította őket. Szerette mennyei apját, és ezért véghez vitte a legnehezebb küldetést. Végül, szeretett minden embert, mert értünk vállalta azt a borzalmas halált, és a bűneink miatti elkárhozást. Egy dicsőítő lényegében kimutatja ezért a köszönetét, és Megváltója iránti szeretetét. Ez aztán tényleg nagyon személyes, ami sohasem történhet rutinból, itt nincs helye a megszokásnak.

Azt Jézus már megmondta, hogy akinek több bűnt bocsátanak meg, az jobban szereti felmentőjét. Ez többrétegű megállapítás, mert mindenkinek megszámlálhatatlanul sok bűnt bocsát meg Isten, csak van, aki tudatában van ennek, s van, aki nincs (annyira). Minél jobban átéli valaki, hogy mekkora az a kegyelem, amit kapott, annál jobban kötődik Urához. Mint egy felszabadított rabszolga: minél kegyetlenebb helyről mentik ki, annál hálásabb.

A következő terület a tanítványság. Ő a mi Mesterünk, ő tanít, vezet, próbál, tesztel és véd bennünket – és mindent a javunkra. Igen, még azt is, amiről nem gondolnánk, és semmiképpen nem tartanánk annak.

A Bibliában Isten úgy van a legtöbbször említve, mint a Seregek Ura, mivel akik hozzá tartoznak, azok egy háborúban vesznek részt. Jézus legyőzte az összes láthatatlan gonosz lényt, és ez ad reményt minden küzdelmünkben. A győztes oldalon állunk – és ezen már semmi és senki nem tud változtatni! A dicsőítés különleges módon hat a szellemi csatározásokra, de ez soha nem lehet a fő motivációnk. Az imádat mindig személyes kell, hogy legyen, teremtett személyek imádják Teremtőjüket és Megváltójukat. Az imádatnak van bensőséges, hálás része, de van egy harcosabb, demonstrációs arculata is, amikor a Fővezérünket magasztaljuk, az ő győzelmét hirdetjük.

Jézus itt élt a földön, és ismeri ennek a létnek a nehézségeit, együtt tud érezni velünk. Emiatt is lett a Főpapunk, aki Isten jelenlétébe segít bennünket. Végül, ő a szellemi Vőlegényünk, lévén az Egyház a Menyasszonya, akiért vissza fog jönni. A várakozásunk is benne van a megnyilvánulásainkban, énekeinkben, dicsőítésünkben.

Olyan sokféle módon kapcsolódunk hozzá, hogy talán nem is tudjuk mindet felsorolni. Megváltó, Főpap, Vőlegény, Élet Fejedelme, Embernek Fia, Fővezérünk, Elsőszülött a Feltámadásban, Mesterünk, Gyógyítónk az Alfa és az Omega, akié minden hatalom a mennyben és a földön. Végtelen távlatok, s közben a legbensőségesebb szeretetkapcsolat. Ahogy ez a mondat is utal erre:

“És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

Efézus 3,19

Zárásként pedig jöjjön egy csodaszép ének, mely Jézusról szól, akié a legszebb név a földön.

Hillsong – What a Beautiful Name (Milyen gyönyörű név)
Szólj hozzá te is!