A Szentlélek nagyon szereti, amikor dicsőítjük Istent és Jézust. Ennek a segítése az egyik feladata, amit biztosan szívesen végez. Ő ismerős odafenn és idelenn is, így sajátos módon képes közvetíteni, inspirálni és ötleteket adni. Egy dicsőítésre két részben lehet készülni. Van egy előzetes énekválasztás, mely tekintetbe veszi a csapat és a közösség által ismert énekeket. Az is segítség, ha egyeztetnek azzal, aki az igét hirdeti, hogy ő milyen témát gondol aktuálisnak. Szempont lehet, hogy éppen milyen fázisban vannak az emberek, hiszen minden gyülekezetnek van egy életpályája, és annak léteznek különböző szakaszai, pontjai.

Egyszer például egy énekest meghívtak egy iskolába, és indulása előtt tudta meg, hogy nemrég meghalt az egyik diák, és ez persze lesújtott mindenkit. Természetesen ezt figyelembe véve választotta ki az énekeit. Ha nem is ennyire szélsőségesen, de minden alkalommal más és más az összegyülekezők hangulata, háttere, ahonnan jönnek. Az élet szinte mindenkinek fárasztó, ezért a Szentlélek szeretne frissíteni, bátorítani, életet adni a dicsőítés által. Ezért fontos figyelni rá, mert a második rész az ott és akkor, az éneklés alatti jelzésekből áll össze.

A dicsőítők és a Szentlélek jelzései

Van egy Jeff nevű illető, aki járja a világot, és figyeli a megújulásokat, az ébredéseket. Oda megy, ahol a Szentlélek nagyon aktívan észlelhető. Ő mondta egyszer, hogy a dicsőítés során általában 5-6 olyan ajtó nyílik meg, amin csak ott és akkor van mód belépni az énekesnek és a közösségnek. Ha ezt tudja egy dicsőítésvezető, akkor elkezdi figyelni, hogy mik ezek. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítnénk. A dalok között mikor és mit mondjon. Mennyi legyen a hálaadás, mennyi a dicsőítés és az imádat. Kijelentés valamelyik résztvevőről, legyen az gyógyulás vagy bátorítás. Jelzés arra nézve, hogy mire figyeljenek az éneklők. Mélyebb kijelentés jöhet a Szentháromság valamelyik személyéről. Az éneklés milyen irányba kanyarog: bűnbánat, imádság másokért (konkrét személyért akár, szellemi harcba lépés, egy Igének a kimondása, illetve köszönet valami probléma megoldódásáért.

Egy alkalommal például egy ismert női dicsőítésvezető az ének végén annyit mondott, hogy: nincs többé szégyen! Ebben a pillanatban valaki belül felszabadult egy nyomás alól, ami valamilyen csúnya tette nyomán nyomta a lelkét. Három szó, de az akkor mentesítő hatással volt a hallgatóság egyik tagjára. Sokszor előfordul, hogy egy ének nem áll meg ott, ahol befejeződik, hanem tovább folytatódik egy akkor rögtönzött irányba. Itt gyönyörű jelenségek szoktak lenni, néha teljesen új ének alakul ki, ami feldobja az éneklőket, mert a Teremtés az Alkotás nyilvánul meg ott, a szemük előtt, a fülük hallatára.

Ez a pár eshetőség legyen biztatás arra, hogy lehet még tágabbra nyitni az elképzeléseket, a Szentlélek kifogyhatatlan az ötletekből, mi pedig minden egyes dicsőítést azzal az izgalommal várhatunk, hogy valami szép és ihletetten áldott érkezik hozzánk, miközben imádjuk Istent és Jézust. Ahogy minden fa különbözik a másiktól, úgy minden dicsőítés is más lehet, mint az előzőek. Emiatt nem unják a Mennyben az imádatot, mert az állandóan megújul, tele van színekkel, ízekkel és erővel. Mert annak szól, akit nem lehet megunni, bejárni, végére menni, s aki mindent megtölt a szeretetével.

Csiszér Laciék hívják a Szentlelket a 2019-es Ez az a nap!-on
Szólj hozzá te is!