Isten talált ki valamennyiünket, neki köszönhetjük a létezésünket, és annak minden pillanatát. Nagyon fontos vele kapcsolatban ismerni a Bibliából a rá vonatkozó részeket, állításokat, utalásokat. Ez adja a dicsőítés alapját, mindaz az információ, melyet olvashatunk róla. Nagyon sok szempontból mutatja be a Biblia, hallatlanul gazdag összképet ad nekünk. 

Az egyik alapige, a Zsoltárok 100,4:

“Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!”.

A köszönet az egyik legfontosabb dolog, melyet kifejezünk, ha kapunk valamit. Tőle pedig az életünket kaptuk. A hálaadás azért jó kezdésként, mert kivisz a gondokból, a földi élet leterheltségéből, és odasegít a Mennyhez, ahonnan minden más perspektívából látszik. A dicsőítés amúgy is mennyei műfaj, akit imádunk, a Mennyben van, hozzá megyünk fel, és csatlakozunk azokhoz a milliókhoz, akik ott vannak a trón előtt. A Biblia őt megismertető részeit azért is fontos ismerni, mert abból alkothatunk képet a nagyságáról. Ezt senki nem képes teljesen felfogni, de amit felfogunk, az elég ahhoz, hogy mint Alkotót és Teremtőt imádjuk. Ha elolvassuk a Zsoltárokat, láthatjuk, hogy annak írói is nagyon sok témában és szempontból fogalmaznak meg dicséreteket.

A dicsőítők és Isten

Kifejezzük a köszönetünket azért is, hogy elküldte egyszülött fiát, aki megváltott bennünket. Működteti a természetet, aminek létünket köszönhetjük, pályáján tartja, és forgatja bolygónkat, ezt a 6 trillió tonnás gömböt, mely óránként 100 ezer kilométeres sebességgel száguld a Nap körül. Amerre nézünk, csupa olyat látunk, amit neki köszönhetünk. Levegőnket, táplálékunkat, tehetségünket, lehetőségeinket, védelmünket, áldásainkat, kapcsolatainkat, szeretteinket. Felfoghatatlanul nagy, mégis tud minden apró problémánkról, odafigyel életünk legkisebb helyzeteire is, és még a velünk kapcsolatos történéseket is irányítja. Ő az, aki megvéd a gonosztól, és akihez fordulhatunk baj vagy kísértés esetén. Ezen felül apaként is gondolhatunk rá, gyermekeivé fogadott, és a nekünk legmegfelelőbb módon engedi életünkbe a jó és a leküzdendő dolgokat, hogy növekedhessünk, egyre érettebbek, tapasztaltabbak legyünk. 

Kifogyhatatlan a lista, amiért hálásak lehetünk, és ahogy egyre jobban megértjük a Bibliából és saját átéléseinkből, hogy ki is ő, úgy leszünk aztán képesek imádni is. A hálaadás és az imádat olyan természetes az ember részéről, mint a fű részéről a zöld, vagy az ég részéről a kék.

Az imádat egyre mélyebb lehet, egyre bensőségesebb, egyre gazdagabb. És ez így fog folytatódni addig, míg élünk, és azután is, amikor átlépünk oda, ahol színről-színre láthatjuk majd Őt. Ezt próbálja megfogalmazni ez a gyönyörű ének is. I Can Only Imagine (Ma csak álmodom arról):

Szólj hozzá te is!