Először mindenkinek az juthat az eszébe, hogy aki zenével foglalkozik, az zeneileg képezze magát. És ez így is van. Amikor Tim Hughes 2012-ben fellépett az Ez az a nap!-on, említette, hogy hangképzésre jár. Ekkor már a Here I Am to Worship dalával világhírre tett szert, és csapata a Worship Central, dicsőítő együtteseket képzett, de ő még szükségesnek látta, hogy képezze a hangját. Benedek Tibor 33 évesen, kétszeres olimpiai bajnokként úszóedzőhöz járt, hogy csiszolja a technikáját. Aztán harmadszor is olimpiát nyert.

Tim Hughes és a Worship Central a Budapest Arénában

Ez a követendő példa, amikor mások által csodált magasságban is még jobb szeretnél lenni. Aki pedig hangszeren játszik, az élete végéig fejlődhet, mindig van újabb szint. És ez igaz a dalok írására is. Zenében, prozódiában mindig van tér a szépülésre, szebbülésre. 2 ezer szó ismeretével már egy átlagos beszéd 90%-át meg lehet érteni, ám Arany János 25 ezer, míg Jókai 40 ezer szót használt, de egy igényes átlagember is 20 ezer körül járhat. Egy dalnak a szövege akkor jó, ha zene nélkül megállja a helyét, bár sokszor a dallam is kell ahhoz, hogy teljes szépségében és finomságában kinyíljon.

A következő területe a tovább fejlődésnek a konferenciák és előadások lehetnek, élőben vagy az interneten. Rész szerint van bennünk az információ – mondja a Biblia, és éppen ezért tanulnunk kell másoktól is. Ők eltérő elméleti és tapasztalati utat jártak be, és azokon át olyan igei és közösségi tudásra tettek szert, amelyek különböznek a mieinktől. Érdemes nézni azt, hogy az egyes dicsőítésvezetők miként visznek végig egy alkalmat, hogyan reagálnak az egyes helyzetekre, és szolgálatuknak különböző ismérveit milyen módon viszik át a gyakorlatba.

Nézzünk meg akkor egy énekest, aki a Gateway Worship csapatával 2013-ban járt nálunk is. Rebecca Hart nagyon sokat tanult és fejlődött, míg így énekelt és dicsőített.

Tremble (Megremeg)

A fejlődés olyan különleges érzést ad, amit soha semmi más. Jézus azt mondta, hogy legyünk tökéletesek, ami persze az irányt, a törekvést jelenti. Az is sokszor szerepel az Igében, hogy a kapott tehetségünket, adottságainkat (talentumok) fejlesszük, keressük meg a magasabb szintre jutás lehetőségeit, illetve ha váratlanul nyílik egy ilyen, akkor éljünk vele. Prazsák Laci például a 90-es években részt vett a School of Music Ministries (SMMI) oktatásán, melyet itt Pesten tartottak. Nagyon tapasztalt, széles látókörű tanárai voltak, akiktől sokat tanulhatott. Tanult is, s az ott látottak, hallottak beépültek szolgálatába.

Az is fontos, hogy felmérjük, éppen hol tartunk, mi az a szint, amire eljutottunk. Van, amikor még csak valaki mellett énekelhetünk, játszhatunk, és lesz, amikor már mi magunk is vezethetünk dicsőítést. Inkább szerényen foglaljunk el helyet, és aztán lesz bőven mód előrébb lépni. Amúgy is az a nagyobb, aki szolgál, és az alázat is fontos, hogy kialakuljon, hogy egyre inkább Jézus dicsőségére lépjünk az emberek elé.

Attól is szebb az élet, hogy benne van a folyamatos fejlődés lehetősége. Ez jó, ha beépül a gondolkodásmódunkba. Egyrészt meg kell tanulnunk, hogy elégedettek legyünk az éppen aktuális valósággal, de emellett – nem nyugtalanítóan – legyen ott egy éhség, egy szomj a többre, a színvonalasabbra, a művészileg teljesebbre. Mert az a pillanat, amikor ama napon azt mondja majd a Mester, hogy hűségesnek talált, mert próbáltuk hasznosítani azt, amit adott, hallatlanul boldog lesz. Ezért kell felállni a kudarcok után, megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, tisztán élni, és fejlődni, ahol csak lehet. Lehetőség pedig mindig van, legyen az zenei, jellembeli vagy hitbeli. Használjuk ki jól az ajándékba adatott időt, és haladjunk egyre feljebb. Mert mindig van feljebb – és ez is Isten jósága és gondoskodása.