Dicsőítők – bukás – helyreállítás

Dávid példája óta tudjuk, hogy fantasztikus és ihletett énekes is nagyon mélyre süllyedhet, ha óvatlan marad. Dávidnak harcba kellett volna vonulnia, de ehelyett henyélt, és támadható lett. A szellemi fegyvereket (Efézus 6) álmunkban sem szabad levetnünk, mert szinte törvényszerű, hogy este vagy éjjel, amikor fáradtak, kábák vagyunk, jönni fog valami vonzó csábítás. Ha idegen helyen, külföldön tartózkodunk, akkor még inkább. Arra is vigyázni kell, akikkel rendszeresen találkozunk, mert ott is kialakulhat egy nemkívánatos kapcsolat. Ha zavaros múltból lettél hívő, akkor bejáratottak a bűn elkövetésének módjai, és hamar odavonzhat egy szituáció, ahol a tiltott édes lesz, és ez gyorsan kialakulhat. 

Egyes dicsőítők elképesztő magasságokat (imádatkor) és döbbenetes mélységeket (erkölcstelenségben) tudtak egyidejűleg megélni. Jekyll és Hyde. Ha te ilyen szélsőséges kilengéseket élsz át, de ez nem okozott még meg nem engedett kapcsolatot, akkor azonnal kérj segítséget. Ha nem teszed, akkor előbb-utóbb el fog kapni a gonosz, s ha magasabbról esel le, az nagyobb megütközést fog kelteni, és nehezebb lesz helyreállni. A bukás elleni egyik legfontosabb védelem, hogy ne maradj egyedül. Legyen legalább egy testvéred, akivel meg tudod beszélni a dolgaidat, vagy kölcsönösen egymáséit, rendszeresen találkoztok, és imádkoztok egymásért. Ha nincs ilyen, kérj és keress.

Az alkohol, a szex (homoszexualitás is) és a drog találhat meg. Az egyik csalfa módszer az, ha bármelyiknél elfogadod, hogy csak egy kicsit mész bele. Ha a kicsi rendszeressé válik, akkor úgy szoktál hozzá, hogy észre sem veszed, s rendszerint a kicsi nem is olyan kicsi akkorra már. A bukás akkor nehéz, ha már ismert lett valaki, esetleg országosan vagy nemzetközileg is. Ki kell alakítani a zéró toleranciát bizonyos csábos területeken (persze minden bűnnél ez kellene), és ezt szokássá tenni. A szokás azért nagyszerű védekező mechanizmus, mert miután kialakult, nem igényel erőfeszítést, szinte önműködően lezár, leállít. 

Ha viszont valamelyikünk mégis megbotlott, akkor két választása van, s mindkettőre ismerünk példákat. Az egyik az őszinte beismerés, a másik pedig a tagadás, kitérés, kimagyarázás vagy akár visszatámadás. Aki elvállalja azt, amit tett, engedelmeskedik elöljáróinak, s úgy és oly módon folyik a helyreállítása, ahogy kérik, az hamar egyenesbe jön. Persze sosem lesz minden a régi, de igenis vissza lehet térni abba a szolgálatba, ahol korábban volt. Nem ezért kell őszintének lenni, és ez nem is garantált, ám a Biblia is tele van helyreállított életekkel, és a legnagyobb hithősök is botladoztak bőven. Ugyanolyan anyagból vagyunk gyúrva, mindnyájan esendőek vagyunk. 

Ha valaki vétkezik, tilos pálcát törni fölötte, épp elég neki az eset szégyene. Ám a megbocsátás erre is kiterjed, és aki ilyen helyzetben van, szabadon kell, hogy engedje saját magát is. A helyreállításnál pedig mellé kell állni, és segíteni kell, megerősítve azt a részt, ahol gyengének bizonyult. Rossz, ha vétkezünk, de átélni a megbocsátást, az újabb esélyt, az kimondottan gyönyörűséges. Akinek sokat bocsátottak meg, az jobban ragaszkodik a Megbocsátójához. Ez persze nem ok a bűnre, ám, ha mégis úgy alakult, akkor Isten kegyelme helyreállít bennünket.