Ebben a könyvben refrénszerűen ismétlődik az a visszatérő séma, hogy a nép bűnbe esik, majd pedig Isten megszabadítja. Isten gyakran ítéletében mutatta meg szeretetét, így tisztítva meg népét a bűn szennyétől, és arra tanítva őket, hogy egyedül őt féljék. De azután, minden bűnük ellenére Isten újra és újra emberi vezetőket, szabadítókat küldött – ezek voltak a bírák –, akiket felhatalmazott arra, hogy népét az ő útjára tereljék vissza, illetve bűnbánatra és engedelmességre szólítsák föl.

A Bírák könyve rámutat az ember romlottságára, valamint arra is, hogy Isten ítélete szükségszerű. Isten nem fordult el Izráeltől bűne miatt, hanem kitartó szeretettel ment mindig utána. Isten üdvtörténetéhez hozzátartozik, hogy rá kellett terhelnie Izráelre saját döntéseinek a súlyát, mert a bűnnek megvannak az e világi és azon túlmutató következményei. Izráel állandóan belső viszályok közepette és az idegen népek miatti nyugtalanságban élt. Mindezzel együtt Isten mindig hűséges maradt az Ábrahámmal és utódaival kötött szövetségben tett ígéreteihez. Ahogyan akkor, úgy ma is igaz, hogy a megváltás csakis Isten kegyelméből lehetséges: kétség sem fér hozzá, hogy a nép nem érdemelte ki Isten kegyelmét saját erkölcsi teljesítménye vagy a bűn elleni harca alapján. Isten azért lép közbe, mert hűséges. Ugyanez a szövetséghez való hűség Isten népének az egyetlen reménysége most és mindörökké.

A lázadás, ítélet és szabadulás körforgása folyamatosan ismétlődött Izráel életében. Egyre gyalázatosabb módon lázadt Isten törvénye ellen, és hitetlensége újra kiváltotta Isten ítéletét. Ez a könyv következetesen bemutatja Izráel romlott természetét, amely végigkövethető a bírák korszakán a Józsuét követő nemzedéktől kezdve (Bír 2,6–15). Az előző könyvhöz, Józsué korához képest a Bírák könyvét nyomasztó, reménytelen hangulat uralja, ami azt jelzi, hogy milyen hamar és milyen messzire eltávolodott a nép Istentől.

A könyv végére világossá válik számunkra, hogy emberi vezető nem képes megszabadítani az embereket a bűnből. A Bírák könyvében ismétlődő körforgás rávilágít, hogy egyedül Isten szabadíthat meg egy ennyire önfejű népet.
Ezt ma is tökéletesen érti minden hívő. A bűn miatt megtört és meggyötört ember vágyik az igazi Szabadító után, az után, akinek a bírák csak halvány árnyékai voltak. Jézus, Isten emberré lett Fia szerzett lehetőséget a szabadulásra azzal, hogy magára vette Isten ítéletét, és Isten azon ígéretét, hogy hűséges lesz népéhez, egyszer s mindenkorra beteljesítette.

“Az ÚR egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én hoztalak föl benneteket Egyiptom földjéről, és hoztalak ki benneteket a szolgaság házából”

Bírák 6,8