Jézus: igaz templomunk – Ezékiel
Más prófétákhoz hasonlóan Ezékiel is megszólaltatta a reménység üzenetét a figyelmeztetések és az ítélethirdetés mellett.
Más prófétákhoz hasonlóan Ezékiel is megszólaltatta a reménység üzenetét a figyelmeztetések és az ítélethirdetés mellett.
Isten Ezékiel révén szólt népéhez a babiloni fogság idején. Míg Jeremiás a közelgő katasztrófára figyelmeztette a népet, Ezékiel azokhoz szólt, akiket már el is vittek a fogságba. Jeremiás és Ezékiel üzenete igen hasonló, noha egymástól sok száz kilométerre végezték szolgálatukat, és Isten ítéletének a különböző szakaszaival kellett szembesülniük.
Ezékiel tudta, milyen sors vár Isten népére. Tudott az északi királyság (Izráel) Kr. e. 722-re végképp kiteljesedett asszír fogságáról, amely hasonló volt ehhez. A déli országrész (Júda) mintegy száz évvel tovább maradt hűséges Istenhez, de végül ők is belesüllyedtek a környező népek bálványimádásába. Isten Babilont használta föl arra, hogy ítéletet hajtson végre a déli országrészen, Júdán. Ezékiel maga is elszenvedője volt a babiloni fogságba hurcoltatásnak.
A fogságban Ezékiel számos látomást élt át, amelyeket meg is osztott az emberekkel. Ezek emlékeztetőül szolgáltak Isten népe számára arról, hogy elszámolással tartoznak Istennek, még ha távol vannak is az ígéret földjétől. Ezékiel, aki pap és próféta volt, alaposan ismerte Isten törvényét, azon belül is az Isten népére a szövetség megtartása tekintetében vonatkozó kötelezettségeket. Ezékiel révén Isten a hozzá való visszatérésre, illetve arra hívta népét, hogy őt dicsőítő engedelmességgel kövessék őt.
Ezékiel által Isten arra is emlékeztette a fogságban élőket, hogy Isten ítélete nem bosszú, hanem Istennek célja van vele. Ahogyan egykor a pusztai vándorlás éveit, úgy ezt a fogságot is arra használta Isten, hogy alázatra nevelje őket, illetve emlékeztesse népét arra, hogy tőle függ az életük, és ezáltal őszinte bűnbánatra indítsa őket. Leginkább az volt Isten célja, hogy a nép fölismerje: ő az egyetlen Úr, aki méltó az imádatukra. Ez az üzenet újra és újra előkerül a könyvben, emlékeztetve a népet egyrészt arra, hogy micsoda dicsőséges kiváltság, hogy ismerhetik Istent, másrészt arra, hogy szükségük van a lelki megújulásra.
Más prófétákhoz hasonlóan Ezékiel is megszólaltatta a reménység üzenetét a figyelmeztetések és az ítélethirdetés mellett (Ez 33–48). Próféciáit azzal a bejelentéssel zárja, hogy eljön majd az az idő, amikor Isten helyreállítja az igaz istentiszteletet az új templomban, egy új és jobb városban. Ott egy újjáteremtett nép imádja majd dicsőséges Királyát.
„Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,”
Ezékiel 11,19